|
Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
V
Mit mond a hang,mely siklik
bársonyos éjen, tündérálmon át...
Mit kér a szó, amely álmodik
megannyi szépséges álmon át?
|
|
H
Apró csizmás lassú lépted,
Ahogyan lépsz nézlek téged,
Szára piros, sarka koppan
Utcánk szeled kecses lobbal.
|
|
H
Még éreztem illatát a hajadnak
Tavaszból nyárba nyúló éjjeleken
Meztelenségemet nem szégyelltem
Megmutattam a kelő Napnak.
|
|
H
Ki tudja azt elfogadni?
Nem lehet rá számítani!
Fogyóban, életereje,
Megváltozott! Ez lett vele!
|
|
H
Ahol a víz mossa a partot,
Ahol az ég szeli ketté a földet,
Ott lelkem örökre egybeforrt tiéddel,
S csak a test dacol még e lázas alkonyon. |
|
V
Rút hétfejű sárkányunknak
éhes mind a hét feje,
szájunk néma, világunk vak,
rág a kétely mételye. |
|
V
Templomi orgonák hangja
Téli szél zúgása a fák fölött,
Csillagos ég kupolája borul rám
Gyertya lobban holdudvar oltárán.
|
|
V
Virágos ágon csöppnyi cinke,
csodálva nézem mily picinyke,
apró kis torka majd ki szakad,
amikor vígan dalra fakad.
|
|
V
Vannak az évben borús nappalok,
Szürkére festik a felhők a Napot
És nem is sejtheted, míg kedvtelenül koppan az eső
Hogy már egy gyenge fűszál néked nő |
|
M
Feldobtam egy követ, fát talált.
Eltűnt a fellegekben, láthatatlanná vált,
Utána szálltam gondolatban, követtem,
Szem elől tévesztettem, eltévedtem,
|
|
M
csak arcod lett lágy s halántékodon
már fehérlik az elmúlás jele
szemedből visszanéznek az évek
melyben egykor világok égtek el
|
|
M
Megölel a föld, s az ég. Hozzád hajolnak
a kertben a ma még meztelen, vézna fák,
Te szemembe nevetnél újra, s érezném
a fűszeres tavaszt, az összes illatát... |
|
MM
A vágyvirágok már elhervadtak,
de a szép emlékek megmaradtak
Remélem, ha megtaláltak,
a kapu nyitva lesz nálad. |
|
MM
Óh édes Istenem!
Adjál nekem munkák,
Hogy az én kis családomnak,
Jól viseljem gondját. |
|
MM
Figyeld csak !
Hogy lengeti a szél a rózsát,
S mily szenvedélyesen énekel a csalogány ! |
|
MM
Nekem egy bajom van az idővel,
hogy előttem szalad
Nem látom a sűrű ködben,
majd merre halad |
|
H
El sem hiszem kisfiam, már negyven éves vagy,
belevéstem tudatodba, szeretetet adj!
Úgy érzem, hogy tegnap volt, szívem szárnyalt rég,
szemedben egy tündért látok, ontja rám a fényt!
|
|
H
hozzá jöttem
kőbe zárt agg anyámhoz
széllel kódorgok
sírkövek között fázva
|
|
H
lelkem kóválygó életét e napnak adom
feküdjetek virágok simuljatok bele a vén földbe
adjatok testet ennek a hervadó örök napnak
sápadt hold' fénye legyen úrrá minden haragon |
|
H
Sorsomat sokszor a Te sorsodhoz mértem,
megértettelek Téged - Te csodagyerek!
Soha sem fogom föl, hogy miért gyötörtek
öltek, temettek folyton mostoha évek...
|
|
V
Nekifeszül a fény a télnek.
Ébrednek,
virágok,remények.
Nincs holnapja tovább a fagynak. |
|
V
Írok mert írásra késztet az elme,
melyből oly sok gondolat megy végbe fürkészve tekintgetve,
bár sosem tudom eldönteni ,
hogy melyik a legjobb a sok közül,
|
|
V
Ültem a parton, s néztem a csermelyt - friss, üde forrást.
Nap sugarából fény ragyogott - csak szórta a csókját.
Fűben a gombák égre meredtek, lesve a felhőt,
fáknak a lombján szomja levélnek várta a szellőt; |
|
V
Szép szemedben magam láttam
mosolyogtál kedvesen
nagy titokban arra vágytam,
megfoghatnád a kezem.
|
|
V
Mint ahogy a nap ragyog az égen,
Úgy tündököl minden nap nékem.
Áldott legyen minden óra és perc,
Mit mellette, vele, érte tölthetek el. |
|
|
|
Ma 2026. október 10. szombat, Gedeon napja van. Holnap Brigitta, Gitta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|