|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ha eljön az én időm, meghal lelkem
a mennyekbe akkor költözöm én
hozzátok, várjatok, óh, már nem félek
virágot könnyemmel öntözök, szép! |
|
 M
Szép csendben, a földre ültem
A Nap lenyugvó fényébe néztem
Többé már semmit sem éreztem
Amikor Istenhez közel kerültem |
|
 M
Kínokkal teli érzés fog el, ha ezzel a pasival találkozom,
Kakassá változik a hajzatom, |
|
 M
Lesoványodott a buja nyár teste,
vézna karjai hidegen ölelnek,
sárguló levélen reszkető percek
dadognak, hervadó tájakat festve. |
|
 M
Tanácstalan lettem,
Zavaros s kètsègbe esett,
Zakatol a lelkem,
Sír a szívem. |
|
 M
De én elégedett vagyok,
A sok gyümölcs beérett,
Egyfolytában szüretelek,
Könnyen várom a telet. |
|
 M
eltelt a gyermekkorom
ami szép volt, mint egy álom
talán legszebb a Világon |
|
 M
Lezárt szemmel, már felkötözött állal,
Tested a kedvenc ágyon nyugodott,
Könnyem kicsordult, fel sem tudtam fogni,
Csak csókoltam a kihűlt homlokod. |
|
 M
Egész évben ápolgattam,
a meleg nyárban locsolgattam,
meghálálták, rengeteg lett
minden színű krizántém virágom. |
|
 M
A fejfákon nevek, számok, képek
a nyugvóra emlékeztetnek.
Akik itt nyugszanak, kortalanok,
számukra megállt az idő. |
|
 M
Borítsd rám fátyladat aranyló hónapom
rőt-vörös egeden lángol még a napom
bíborát öntözi erdőknek ölére
október avarán folyik szét a vére
|
|
 M
Mindez időben ajkaid hogy égtek,
Szenvedélyes csókokat adtál vele,
Zöld szemeid csak engem néztek,
Istenem, mily csodás volt a nap, az este. |
|
 M
Áll az útszélén a lány,
szíve nagyon fáradt már.
Párját várja szüntelen,
talán egyszer meg jelen. |
|
 M
Szomorkás őszi remények,
Tévúton jár a világ,
Susognak az őszi fák, |
|
 M
Ragyognak az égen, tündöklő csillagok,
de nekem csak örökre, egy csillag ragyog.
Szikrázó húrjait, álmok szövik át,
felkelő napsugár, fényével felkiált. |
|
 M
Egy húrra pendül az összes szösszeneted
mondanivalód nem képez olyan csodát,
pillanatnyi az érzés, hiszen jössz, mehetsz,
nem látom a "gyöngyös" költészeted nyomát. |
|
 M
Tettek, vettek, hitegettek.
Elterelták a figyelmemet.
Közben jól kizsebeltek,
Kereshetem a tetteseket. |
|
 V
kertek békéje sírok fák vércsepp madarak
torkán a halottak csak bennünk temetetlenek
mécses örök világossága virág a dér alatt
hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget |
|
 M
Mert nem hagytak nyugtot nékem
karjaid, az ajkad, édes,
így lett tolvaj mesterségem
veszteséges, veszteséges. |
|
 M
Párnámon macska
szundikál,
egérrel álmodik talán, |
|
 M
Esik, s az út betonnyelve
egy kis levelet talpamra rányal
pirosat, mélybarna szegéllyel
s a kései nyárba befésült ránccal |
|
 M
Sírhantjaikon hűvös
krizantémok sokaságának
gyászcsokra nyugszik, |
|
 M
Hallgat lenn a méla „lomb”,
sárba fojtva bánatát,
féreg rágja már a fát -
háta hajlik, vén a domb. |
|
 M
Fáradt fejed karodra lehajthatod,
meg nem semmisítheted a tegnapod.
Törött gerinccel így haladsz tovább,
s kérded magad: Miért élni, ha nem muszáj? |
|
 M
Vissza sem jöttél azóta,
a szívemet bánat marja,
nincsen orvosság reája'
csak Utánad vágyik az árva. |
|
|
|
Ma 2026. október 09. péntek,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
