|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Elmegyek, s ha elmegyek, vastag ködbe veszek,
Út közben nincs gond arra, mit iszok, mint eszek.
A vastag köd rám telepedett, mint a tájra,
Reszket ember, mint kutya, minek nincsen háza. |
|
 M
Erős szál volt, mégis elszakadt.
Történetünk befejezetlen maradt.
Hallgatag sírján kopnak a kövek,
A miértekre nem ad feleletet. |
|
 MM
Mama, kérlek, meséld el nekem,
szerettél és vártál rám nagyon?
Véletlen volt, én lettem neked,
vagy égetett a vágy,s vártatok?
|
|
 H
Már ezer éve is annak, hogy nem találkoztunk,
vadászataink vadjait egy helyre tettük,
a barlangban tüzet raktunk, áldoztunk
Ámornak, összekötve szeretkeztünk. |
|
 V
Mi jutott nekem?
Amputált gyökér…
S meleg anyai ölelés helyett?
Egy állami födél… |
|
 V
Az őszinteség,
és elfogadás?!
Bár bont az elmúlás,
épít a ragaszkodás. |
|
 V
Nem élek, nem halok, örök fényben vagyok
aranyban bíborban, mégis elhamvadok...
Erőmet ne kívánd, életem ne csodáld,
harmatvízen élek, napsugár vacsorán... |
|
 V
Az idő bőkezű adományozó,
szépség, siker, boldogság, sok a jó!
Folyamatosan visszaigényli,
nem lehet megtagadni, kérni. |
|
 V
Lelkemmel megbékélve
Állok a néma csendben
Várok én reménykedve
Viharban és ítélet időben |
|
 V
Lelkem zajos templomába
ne lépj ma be kedvesem,
jobban leszek nemsokára,
mert a csendet szeretem |
|
 V
Jöttél, mint őszi köd,
puhán, áttetsző sugárban,
Napot ígérve,
mégis homályban, |
|
 M
Könnyező, haldokló csillagok,
Mondjátok, hogy óh… én ki vagyok?
Csak hulló csillag a kék égben
Vagy törmelék a semmiségben? |
|
 M
Finom kezed simítását
már-már érezni vélem,
éltemben te lettél a
festői képem. |
|
 V
Ott fogsz állni, Szerelmem,
ott hol a titokzatos fény megcsillan,
álmok vizében, csendesen,
mint ég sarkában az esti csillag.
|
|
 V
Levelibéka nézett rám,
-vízeshordóból-
a hűsön eddig ott lazsált,
Szevasz haver |
|
 H
Szivárvány udvara van a Holnak,
tisztán, fényesen ragyog!
A fürkésző alkonyatban,
látni a végtelen apró könnyeit, |
|
 H
Létünk az Élet vízfalán
Már koppan,
Sose csobban;
Vigyázz Magadra |
|
 M
Nevet a lélek,ha hagyják
Ha sohasem kínozzák
Csak,becézik simogatják
Ha sosem bántják |
|
 M
A mindenség nagy tavánál ültem,
őszinte tükrén hullámzott a bú,
fodrain a kétség villódzott feszülten,
míg békésen mosdott a két fényes tanú. |
|
 V
Magamnak is hazudok,
szeretni többé nem tudok.
Te voltál az etalon.
Hideg lett két karom. |
|
 V
Rokonságban áll az arannyal, ezüsttel,
a fehérarannyal és a nemes kövekkel.
Mindezeket képes magába szívni egyszerre.
Vigyázat, néha indok nélkül, váratlanul robban ! |
|
 V
Olyan nehéz és bakhátas az élet,
Göröngyös az utam és túl nagy méret,
Mint a fáradt gulyáson a cifraszűr.
Miért érzem magam kellemetlenül? |
|
 V
Üres a papír…
A kezem ölemben.
Emléked idézem
A langy nyári estben. |
|
 V
Peregnek a könnyek, mi az a vétek,
mit egy ártatlan csöppség véthet?
Csak ülök dermedten, bénán,
kezet ki emelt rá, mit várt? |
|
 V
Esély az otthonnak,
... jó a könnyben.
az utódok holnapja,
a magyar szívekben ! - |
|
|
|
Ma 2026. október 08. csütörtök,
Koppány napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
