|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Társad voltam oldaladban,
szíved partján megnyugodtam,
álmaimat velem szőtted,
bánat könnyem letörölted. |
|
 M
Ma a meghitt Szerelem
Együtt ébredt fel velem,
Nyálkás köd ma nem nyafog,
Ragyognak az ablakok, |
|
 M
Mily ámítás, csalódás az, hogy átfogod,
lassan megismered, s a valóra ébredsz,
a tetteid miatt magad átkozod,
a cselekmény szétválaszt, hozzá nem férhetsz. |
|
 V
Élet szunnyad a hó alatt,
elég volt már a téli árny,
árva szívemben dal fakad -
repítsen újra égi szárny, |
|
 M
Mindig,nagyon kedves voltál
Hozzám nagyon szépen szóltál
Örültem,hogy szép a versem
Neked örömet szereztem ! |
|
 M
Sétálok a levelüket hullajtó fák alatt,
fejemben ezer gondolat százfelé szalad.
Hány év telt el már, céltalan,
mióta nem láttalak. |
|
.jpg) V
Látjuk, érezzük, mi van a világban,
De nézzünk csak körül a kis hazánkban,
Gonosz erők hada még elszántabbak,
Jó és rossz emberek már külön váltak.
|
|
 V
Fejdísze font hajkorona,
arcán szomorkás mosolya;
két ajka akár friss gyümölcs,
a megszűrt fényben tündökölt; |
|
 V
én nem akarok halhatatlan lenni
nem akarom megcsalni a halálom -
nem akarok ismét vissza születni
egyet szeretnék: állni a határon |
|
 V
Kapcsolatok hálójában
vergődik az ember,
kényszer köti a hálókba,
vele védelmet nyer. |
|
 V
Csillagokon át,éj csendjében,
landolnék fájdalmas szíved
lágy kertjében. |
|
 V
Az élet reggelén nem mérlegel az ész,
a test merész, a szív erős, tettre kész.
Karjával int a végtelennek tűnő idő,
képzelt világodban még színes a jövő. |
|
 V
Szemhéjam nem bírja el már az este vánszorgó súlyát,
A fáradt éjfél kötelekkel húz a padlat hátára,
A holdtallér homlokomra csábító hangú csókot ád,
Útra fel hát: a kék horizontnak nincs többé határa |
|
 V
Soha ne higgy a szélnek,
az öreg fűznek, az utazónak,
mikor azt mondja néked,
nincs kínom, óhajom, mint soknak.
|
|
 H
Imádom a huncut melltartókat,
áttetszőket, ringani hagyókat;
ha egy ilyen közeledik szemből,
kiugrik a szemem a fejemből.
|
|
 V
Egy korsó vagy egy hozzáértő kézben
a fazekas kerekén,
karcsún nősz könnyedén
a házi istenek védelmében. |
|
 V
Ha jó kedvem kell átadom,
tessék, másold le mosolyom,
csak könnyeket ne, csak
azt ne lássak arcodon…
|
|
 V
Sebesült lelkem a földre zuhan,
s apró darabjait felkapja a szél,
talán elrepít hozzád is belőle,
szelíden Rád mosolyog, |
|
 V
Elfeledtem nevetni.
Vele együtt feledni.
Hittem kedves szavának,
édes csókos szájának. |
|
 V
Ringnak még arany kalászok,
vidék zengő zajú terében,ahol
várnék rád,ölébe- ölelne minket
tiszta szívvel Házsongrád. |
|
 V
Ott ahol nem zeng kürt
ébresztőt, s riadót;
géppuskának ólma
nem susog altatót, |
|
 V
Van, hogy pillanat elszalad,
Van, hogy örökre megmarad.
Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem,
Vagy változtat bennünk vagy sem. |
|
 M
A mindennapok szürke erdejében
valahol elveszett a szeretet,
színtelenné fakult érzések közt
önmagad is meg kéne keresned. |
|
 M
Egyre kevesebb a haja,
viszont egyre több a baja.
Szemén hártya, már alig lát,
lábát húzza, mint az igát. |
|
 M
Nehéznek tűnt akkor,lehetetlennek
a szépséges szavak mire képesek
Tudnak simogatni,lágyan becézni
ha kell,akkor pedig bocsánatot kérni |
|
|
|
Ma 2026. október 08. csütörtök,
Koppány napja van.
Holnap Dénes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
