|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
munka nélkül él a szegény népség,
a kukákban keresi kenyerét.
Lehet száraz vagy penészes,
nem számít annak, ki éhes, |
|
 M
Még láttam fenyőket a nagy hegyeken,
Ahol felhők könnyei sűrűn hulltak reájuk,
Kavicsok gördültek a zúgó patakban,
S én Istenszéke alatt mosolyt kerestem. |
|
 M
Jól érzem magam lelkem nyugalmában,
szelíd békesség ült le a szobámban.
Rend van fejemben, öröm a szívemben,
mert tudom Istenem szeret engem. |
|
 H
Nincs a csillagokba írva
A Jövendő eleve;
Most formálja a tetteink,
S a szellemünk ereje.
|
|
 M
Lassan húztak víztükör felett,
Minden hideglelősen reszketett.
Így néz ki a téli és vad táj,
Mit reggel sűrűn fed a homály. |
|
 M
a fagyos légkörben könnyen záródik minden
szegénységünkre rácsukódik a végtelen |
|
 M
a két tehén feszülve, dűlve húzta,
és billegőzve fordulóztak újba,
a dologtevés ráizzadt a Napra,
ki fáradt jobban, tehén, vagy a gazda, |
|
 M
Gyere fogd a kezem, mint jó barát,
lehet még szép utunk, menjünk tovább. |
|
 M
mártírrá válhatsz,
ha márvány oltárra
teszed magadat. |
|
 M
Ellepett a gaz a sár,
te gyönyörű kis virág,
kertem legszebb virága,
oly picinyke , oly árva, |
|
 M
Pünkösdi rózsával kicsinyke haranggal
templomi nagy csenddel, oltárnál marasztal
Vasárnapi vendég öröm áll a házhoz
almárium fiók, kötény, cifra-pántos. |
|
 H
Siratva fájdalmad nagyobb,
Ahogy félszegen akaratodat hagyod,
Hogy vágyaid felemeljék zsenge létedet,
S hiszed, hogy sorsod csak tétován vezet.
|
|
 V
Láttalak, hogy néha erre jársz,
de az ajtómat, be sem nyitod már,
talán köszönni is nehéz,
vagy ennyire elfelejtettél? |
|
 V
Aranyló Nap, ezüstös Hold
egymást örökké ölelve
járják szerelmes táncukat
végtelen égi kékségben szeretkezve. |
|
 M
Régi mesék csodaútján
Jöttünk mi is egykoron; |
|
 M
Hazugság és pénz dominál,
A becsület a vakvilágba kiabál. |
|
 V
Látod, a múltunk megkövesült már,
lélekdarabkák, régi regék;
álmukat őrzik föld öle mélyén,
szellemvilágú ősi mesék. |
|
 M
Boldog szerelem, mit eddig nem ismertem,
bíborvörös ősszel még is megérkezett.
Csodálatos érzéseit balzsamként hozta,
vérző szívemet szerelemmel gyógyította. |
|
 M
Halk morajjal súgva igéz a tenger.
Körbe hallik hűs szava. Jár a földön,
völgyek mélyén, szikla magánya-fészken,
égi hegyekbe, |
|
 M
Tarka pille száll virágra,
Mert a virág az ő álma.
Én álmom is, ez a szépség,
Fejem felett a nyári ég. |
|
 M
Végetért már minden, lassan hazamegyek,
egyedül az úton semmitől sem félek.
Lámpák halvány fénye erősen világít.
Millió harmatcsepp örökre kialszik. |
|
 M
Csoportosan vonulnak a kivert kutyák,
Koszosak, rühesek, éhesek, és sajnálni valók. |
|
 M
De majd fogtok irigykedni,
Ha megláttok pöffeszkedni!
Úszó felhő-palotámba’
Rá se rántok a világra! |
|
 M
Úgy elmennék, messze innen,
az Alföldről, a hegyekbe, |
|
 H
Mint gyermek, karcoltam kitüntetést
A melletekre, ólomkatonák,
De én sosem kaptam elismerést,
Két plecsni híján... ilyen a világ! |
|
|
|
Ma 2026. október 07. szerda,
Amália napja van.
Holnap Koppány napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
