|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
 H
Csendben elvagyok,
nyugdíjat kapok:
nem sokat - nem keveset,
éppen eleget! |
|
 Gy.
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Midőn a zúgó szél felette járt,
Midőn magosra hányta a habot,
S medrébe újra vissza is csapott? |
|
 Gy.
A véghetetlen ég alatt
minő gonosz viszály fakad,
amely szorítva torkunk
jeges szelével egyre int, |
|
 Gy.
Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat.
Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled…
Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait.
Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész! |
|
 H
Születésnapomra
írom ezt a verset,
aki ismert, szeretett,
most ünnepelhet. |
|
 Gy.
A csodák percei vinnyogtak
a harsonázó kultúra
csikorgó templomában,
földobott tekintetek leorozták |
|
 Gy.
A kert alatt az ördögök
topogva rostokolnak,
az ég cikázva mennydörög,
ki tudja, lesz-e holnap, |
|
 Gy.
Csak pár hang, s kész,
De édes kéj,
Mert dalod – méz;
Nappal vagy éj, |
|
 Gy.
Ballag már a vén diák, tudja is már, várják a középiskolák.
De még csak tizennégy évesen, ez jó döntés, precíz döntés lészen?
Több helyre jelentkezett és oda megy, ahol az iskola jelentkezőt felvehetett!
Nem tudni előre, hogy negyven évesen, mi lesz a sorsa, foglalkozása mi lészen… |
|
 Gy.
Nagy nap ez ma Firenzében
a legnagyobb ebben az évben.
tavasz ünnepe ez május elseje
virágos kert mindenki szívében |
|
 V
Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek,
Májusban az öreg-korba lépek… ezek ölni akarnak! Ezt nevezik emberségnek…
Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek. |
|
 V
Egy korábbi életemben
más világban nevelkedtem.
szegénységben, de békében,
nem kellett a hatalomtól félnem |
|
 V
Hiába száll a sorsod árja gondtalan,
agyadba égve mindörökre benne van
szülőfalud varázsa, szénaillata,
megélt szerelmeid parázsa hív haza.
|
|
 V
Ember az őszi utcán
talpa alatt fénylik az úttest
s kabátján, kalapja görbe szélén
csendesen hull a z őszi est,
|
|
 H
Minden meghat, ami komoly,
Ami jövőben, múltban kutató
Csakis a szépségekre rátaláló
Igaz és szerethető is, nemcsak
|
|
 Gy.
Habár a délelőtt szelíd, s vidám volt,
ezernyi langy varázst sodort felém,
de most e szürke, szél bolyongta égbolt
kavarg csupán a napsütés helyén. |
|
 Gy.
Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő.
A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj.
Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár. |
|
 Gy.
Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe,
Tisztán tükröződik a partok vidéke.
Pirosló fűzgalyak, hosszú sáslevelek,
Fehérfelhős kék ég, a csendes táj felett. |
|
 H
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem? |
|
 H
A múlt ezernyi szálon át kötődik
jelenkorunkhoz, ám hiába mind,
ha elfeledtük azt, midőn apáink
vezettek át az ingoványain. |
|
 H
Fenyők koszorúzta völgy ölén,
Aranyszavú madár ül fészkén.
Dala ó, de szépen szétterül, pörén,
Öröm neki, mert ez laka lévén. |
|
 Gy.
Egy törékeny, érzékeny kis vers
Amiben szinte minden benne volt
Az egész csodás szépséges élet
Sok szenvedés, szerelem szeretet |
|
 Gy.
Kitárom zsenge vézna testem
a magasságos ég felé
Erősítse meg hivő lelkem
s legyek hatalmas hirdető |
|
 Gy.
Egy napon Letty földgömböt kapott,
Színes csodát, mit forgatni szabad,
És látni rajt’ tengert meg földeket...
Egy világot érinthetett keze, |
|
 Gy.
Tavasznak illatát sodorja libbenőn a szél,
körözve jár a rügyfakadta, barna ágakon,
reményt terítve, lelkeinkbe bújva rábeszél,
feledjük el telünk, susogja egyre, bájolón. |
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
