|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A lámpás nem világit,
Sötét a világ is,
Elnyel a métely,
És vele együtt a kétely. |
|
 V
Öröm formázta öreg türelemmel,
s a bádogos, az értő mesterember,
az asszonynép se álmodozott szebbről,
s az engedelmes horganyzott lemezből, |
|
 H
Kifosztott lettem én, szegény,
már nincs semmi mi az enyém.
Ne kérd egyetlen támaszom,
álmom neked nem adhatom.
|
|
 V
Derékig van Keresztelő János,
emeli szellemben a Világost.
Sötétség borítaná a lelket el;
kenyyérnapokat szeg meg az élet.
|
|
 V
Fekve voltam az éjjel egy férjes asszony mellett,
- két tetem egy koporsóba téve -,
eladó a teste, mely felébresztette gondolatomat ...
el volt veszve a szomorú szépség. |
|
 V
Hullik az emlék sárba, kukába,
foszlik a múltnak drága ruhája -
szórd csak a foltost szélnek eresztve,
dobd ki a régit, újat keresve! |
|
 V
előbb köréd folyik
aztán lüktetve
feloldódsz benne
vele |
|
 V
Kiperegtek megfagyott testek a marhavagonok ajtaján,
jeges lehelettel jött a dermesztő halál.
Az inger guggolásra késztetett, az
időkerék hastífuszra járt... |
|
 V
Tarka cica gubbaszt
a nyári konyha ablakán...
Gyors-hirtelen sung-gal
elindul, - felvidul... |
|
 H
Magyar posztmodern fagyok;
Régmúlt köde kavarog. |
|
 Gy.
Ha nézem a virágot,
főleg, ha kék színű,
mindig a Te szemed
látom, mely gyönyörű. |
|
 Gy.
Esti szürkület a tájra hevert,
keblembe rejteném,
elraktároznám, de
nem lehet.
|
|
 Gy.
Szürkén, borongósan köszöntött be a hajnal virradat.
Friss hó szaga érződött a levegőben… pirkadat.
Már szállingóztak is lefelé, az első… nem véresek,
A céltalanul katonákra hulló kristály pelyhek.
|
|
 Gy.
Mit fogsz nekem mondani: szegény, magányos, foglalt,
Te Szív, kit az idő kiszárít, mit mondasz,
szép élőlényednek, jónak,
kit szemeid újra felélénkítenek, belém hatolva ? |
|
 Gy.
Gyöngyöket hullat január
apró ékköveit a Télnek,
csipkével borít tereket, kopár
ágakra fehér nyakláncot vet. |
|
 V
November mély csöndje lebeg,
út menti fa pőrén remeg.
homállyal szőtt fénysugár,
halott virágnak főoltár. |
|
 V
Olyan nagy szerelem,
amilyen a miénk volt,
kereshetnénk, de nem
találnánk a Világon sehol!
|
|
 V
Oson a hajnal hó-felhők alatt,
a hideg csönd oly némán hallgatag.
A fákról hull a tél zúzmarája,
végtelen béke borul a tájra.
|
|
 V
Fagyott pintyek potyognak
csupasz, leveletlen ágról,
északi szél az avarral táncol.
Kopár tájon romos házak, |
|
 V
Hol vannak a katonák?
Mért nincsenek katonák?
Meghaltak a katonák!
Holtak már a katonák…
|
|
 V
Barátom célja – Magadán.
Le a kalappal, le a kalappal!
Magától megy, saját jogán,
Nem rabvonattal, nem rabvonattal. |
|
 V
A természet egy templom, és az oszlopán élek,
a ködben gyakran zavaros szavakat mondok,
jelképek az erdőben, hol életemet töltöm,
mindent megfigyelek, barátkozom. |
|
 V
Jókora 'látvány-pékség' az életünk.
Középen dübörög a technika; körülötte
ott tolongunk Mi emberek. A világ is
furcsa lett - azért megvagyunk: alszunk |
|
 Gy.
Nem baj, még elbírom!
Cipelem sorsomként,
Vagy ha úgy tetszik ez kereszt
|
|
 H
A Szerelem újra éled
Minden csúf téli napon,
Amikor csípős hajnalon
A szememet kinyitom.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
