|
Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,232
|
|
H
Álmomban még láttalak, furcsa ruháidban,
ajkaid még csókolom, vérvörös puhaságban.
Hangjai az égnek, maroknyi reménynek,
káprázat ad hitet, a téves szerelmének.
|
|
H
Hamvakból lett a mitikus tűzmadár,
felkelő nap képe a hajnalmadár.
Héliopolisz madara a főnix,
tollruhája színe: bíbor és ónix.
|
|
H
Legyél szomorú és szép !
A kósza hírt éleszd újra, melyben,
a kisírt szemekben ott a vihar, a varázslat,
mert bármely virágból csillag születik.
|
|
Gy.
Fúj a szél,
a hideg szél,
hajamat borzolja,
frizurámat tépázza! |
|
V
Ott ahol az eget csókolja a tenger,
ott vársz rám örökké ott leszel,
nincs távolság, lelkünk oly közel. |
|
V
Van, kinek élet adja… csak tekéznek
És élet sűrűjében… csak bengéznek.
De már ez sem annyira jó, már rothad,
Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? |
|
V
…oly hideg a szív,
Ha üresen dalol,
Ha fekete nap hív
Fekete ég alól, |
|
H
Csodaszép jégkristály ült ki az ablakra,
sok szó fagyott az igazmondó ajkakra,
válaszul az igaztalan tartalmakra,
a gonoszul álszent, földi hatalmakra.
|
|
H
Szerelemről ne is írj, nem hiszek neked,
Régi dolgaiddal én torkig telt vagyok!
Figyelj inkább: van lurex, csillogó szövet,
Hogyha tetszik, vehetek, mutatós dolog.
|
|
H
Mellettem volt a nő, és vad hempergése,
mint kígyó a parázson,
barbár módon, puha mellein vergődött,
s édes illatú száján lágy szavakat ejtett:
|
|
V
Ha virág a szárny, és sziromja lepel,
színeivel szemez az arc, mosolyt ünnepel.
Kinyílik könnyű bájjal a lélek,
döngicsélnek szerelmes apró lények. |
|
V
Két fa nyújtózik lazán,
sudár hárs és egy platán.
Törzsén buja borostyán,
kecses ívét fokozván. |
|
Gy.
elkészül a mű makettje,
kiállítják közszemlére.
akár tetszik, akár nem,
az alkotás elkészül. |
|
Gy.
Az élet hajója itt már korhadozik,
Ember kapitány, vagy inas… ábrándozik.
Társa jó-e vagy rossz? Szerelem van? Megvan-e még?
Vagy egyedül tengeti életét… Nincs segítség. |
|
H
Kinevet téged az altató ---
Csak hiszed, általa ring a tó.
Halak csapkodta hullám szemed.
Képekből álmot táplál fáknak ere.
|
|
H
Szervusz, Kolja, férjecském, drágalátos társam!
Azzal kezdem soraim, hogy köszöntelek.
Félek, megjössz ügybuzgón, puccos, új ruhában,
És nem én, a kolhoz lesz fontosabb neked.
|
|
H
Nala a fát marcangolja,
Zoe a labdát hurcolja,
A szomszédból kíváncsian néz a vén platán,
Hömpölyög a csendes téli délután.
|
|
H
Kívánságom szerint ruhátlan volt,
de megkértem, tartsa magán a zengő kincseket,
hordja merészen, győztesen
mindenét amije van, mint egy rabszolganő, kit akkor tett szabaddá a császár. |
|
Gy.
Károgó fekete madár,
éles csőrében dió-halál.
Hajnali harmat dérré dermedt,
integet a decembernek. |
|
Gy.
Megy a vándor keres, kutat,
Válogatja a jó utat,
Hol lehet letelepedni?
Majd gyökeret ereszteni? |
|
MM
Egy hosszú vasrúd, gyűrt acélkarommal,
a markos kéznek tapintós-hideg,
és könnyen bír a sulykos ostromokkal,
a belékeményített szénideg. |
|
MM
Fölöttébb gorombák az emberek,
Udvariasság válságba jutott.
Elmélyült a jó-tapintat hiány…
Van, akinek eleve nem jutott? |
|
MM
Játszótársam fű-fa-bokor, játszik velem fenyő,
Mókára hív bükk és kőris, láncra csábít avar,
Nekem dalol makk és toboz, álomra fűz takar
És míg alszok, vigyáz Eredon: az ősi erő. |
|
MM
A felhők könnye elered,
holdfényben táncolnak gyöngyszemek,
eső dobol csöpörög az eresz.
Ébredek, szememen harmat cseppek. |
|
V
A halálraítélt homlokáról
a verejtéket
nem törli le az Isten se!
A kín a bőr alá nyomul, |
|
|
|
Ma 2026. november 20. péntek, Jolán napja van. Holnap Olivér napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|