|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Szép vagyok, mint a sziklába vésett álom,
és összetörtek annyian, mellemen szétzúzódtak,
sok szerelmet adok, mélyet és végtelent,
ihlettel megáldom a néma költőket. |
|
 V
Ülök a gangon, az alkonyba meredek,
Az élet nagy lejtő, negatív, meredek.
Előttem pléh bögre, benne egy deci bor,
Kortyolok, de hangulatom bús és komor. |
|
 V
Romlott, önző világunkban,
Sötétség birodalmában,
Hiába kívánjuk a fényt,
Gyűlölet borít minden lényt! |
|
 V
A tavasz-illatú szél lerántja
a reggel válláról ködpalástját
süket csöndembe varázsolja
ébredésem törött álmát |
|
 V
Gyilkos éjszakán
Halovány folt a Hold,
Vakon ragyognak csillagok,
Fröccsen az áldozat vére,
|
|
 V
Az éjszaka elringat karjába zárva,
beleálmodom magam egy szép világba.
Fellebbentem az idő ködös fátyolát,
a jövőbe tekintek a múlt szemein át. |
|
 H
Fájdalom, legyél jó, legyél nyugodt,
Szépem óhajtottad, hogy jöjjön az est. Figyeld ahogy leszáll.
Hallgatag, alacsony a város hangulata,
egyeseknek pihenést nyújt, másoknak mély, keserű gondot. |
|
 H
Démonlepel az éj sötétje, mélybe néz.
Kattog egy száraz ág, úgy kelepel.
Sír torkonragadt gúnár,rekedt zenész.
Fagyborda-szél, mint ordas vicsorog,
|
|
 H
Úgy gondolj rám kérlek,
hogy lehet, már nem élek.
|
|
 V
Hol volt, hol nem volt
sok kis bolt.
Falainál sok-sok polc.
A polcokon áruhalmaz, |
|
 Gy.
Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér… |
|
 Gy.
- Ázom - fázom,
jégbordás ágon
dideregve állok. |
|
 Gy.
Markolj a lelkembe, fogd meg szívemet...
Csodáld a kincset, mit találsz,
Mert a (Te) lényed hozza elő ezt a varázst. |
|
 Gy.
Bepöttyözik az eget,
pici csillag gyermekek.
Mint apró pisla mécsesek
a város fölött fénylenek. |
|
 H
Januári napsütésben
Vén árnyék csoszog,
Kávézgatnak valahol a
Téli viharok.
|
|
 H
Megcsalt ez a zajos világ,
S csendemben a szerelem,
Bár olykor viszonzást vár,
vagy inkább soha semmit sem.
|
|
 H
Este mikor úgy tűnt, hogy az ég is szembeszáll,
kioltottad felettünk a lámpát,
s vágyával az eső válaszolt ablakomon,
Te akkor ott egy hőst alkottál ... szerelemből. |
|
 H
Megállt a röpte. Min vágtatnék - már nincs oly áramlat,
Már nem suhan-zúg a valaha zabolátlan szél,
Dér-zománc üveggömböket csiszol a hideg harmat,
Harsogó hóval lépi át a küszöböt a tél, |
|
.jpg) Gy.
HÚ-HÚ-HÚ! Ez az! De vártuk már! Végre megszületett!
Mert negyedik unokám Alexandra, újszülött lett!
Megjött, december tizedikén hajnalban,
Négy-harmincnyolckor, megjelent e világban.
|
|
 Gy.
giccses csecsebecsék
porosodnak polcomon,
minden darab emlék,
értéke nincs, ki nem dobom.
|
|
 Gy.
Bár a télnek vége még nincs,
Melegen süt most fenn a nap.
Udvarunkon hóemberünk
Ránk csak egy fényképen tekint.
|
|
 Gy.
Hát útra fel! Vagy vár a sírsötét…
A választék, igen, ez volt előttünk.
Ítéletünk: szerény, nyugalmas lét,
S hozzá – biztos legyen! – mi láncokkal kötődtünk. |
|
 Gy.
Te vagy az a lány,
kivel lassút táncoltam egy nyári éjszakán.
Te vagy az a lány,
ki végett onnantól nem érdekel semmilyen szabály. |
|
 H
Dárdával céloztam a Napot.
Szerencse, nem ért találatot.
Éjféltájt ugrom át a mutatók közt.
A másodperc-töredékben szédülök.
|
|
 H
Rájöttem: Te egy édes, átlátszó őszi ég vagy,
bennem mégis szomorú elhagyott áramlás sír,
ajkamon érzem nehéz kitartásukat,
a hallgatás hitregéjét, a lilás színt.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
