|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
A szerelem telíti csöndjét
és örökké ifjítja önmagát.
A madárnak sem volna soha érdem,
ha mindig ugyanazt trillázná.
|
|
 H
Nem kell simogató szavad,
te nem érzed fájdalmamat.
Mit kezdjek a sajnálattal,
békén élek önmagammal.
|
|
 H
Habár ma minket nem lep semmi meg,
Azért kivétel van, tagadni kár is:
Beszélni tudnak egyes delfinek!
„Ti, emberek!” – ez volt az első frázis…
|
|
 H
El ne csüggedj, Vízöntő,
Csorgass jobbra-balra,
Amnéziában szenved még
Az emberi fajta!
|
|
 H
Fűben-fában orvosság,
újra trendi mostanság...
|
|
 H
Ne ellenkezz. Magadra kell, hogy vedd ezt a gondot.
Az ajtód elé értem, mert végig jártam a sikátort,
és ügyelj gyermekkoromra, mit magamban hordok.
Az egyetlen jó forrás ...
|
|
 H
Mondd, mit ér a kedves szavam,
ha nem jut el a lelkedig
simogatón, lágyan halkan,
de jégpáncél és hó fedi
|
|
 V
Múlt-posta küldött dőltbetűs levelet
címzettje a nyugvó lelkiismeret -
rövid, velős pár sor, keménynek tűnik
ki küldhette, honnan? A kétely gyűlik. |
|
 V
Egekig értek szárnyaink,
nem fogott vissza inda, kacs,
üvegbe rejtett titkaink
akár a hószín tiszta ing, |
|
 V
Magányos hely, hová az este vitt;
Szemembe tűnt e kép, s szívembe szúrt:
Az éggel egy paraszt perelt, de úgy -
e némaság elért a lelkemig! |
|
 V
Dübörög a diszkózene,
vakító, színes fények villódznak,
beszédnek nincs itt szerepe.
Táncosok ugrálnak, hadonásznak |
|
 V
Mindent, belepett a hó,
Oly fehér és oly tiszta,
Jó volna, ha mindenkinek,
Lelke, ilyen szép volna.
|
|
 V
A hegyek mögött lebújt a Nap
szőlőkarók meredeztek a csillagos ég alatt.
A gyümölcsösök felett illatok üzentek
édes nedveket eresztgetve |
|
 Gy.
A kakukkhoz kiáltoztam,
drága lény, meddig élek,?
Fenyők csúcsai rázkódtak,
s fűre hullt sárga fények. |
|
 Gy.
csend-sebem néha ricsajjal zárom
ingerek közé a jaj köszön be
ez itt egy érzés amaz meg álom
meg-megágyazok a szóközökbe |
|
 H
Mit is adhatnék te csöppség neked
e pár sort, mely szívemből ered
neked Kicsi Angyal ez ajándék
s szeretettel teli szándék
|
|
 H
Csenddel üzenek néked,
Még most is szeretlek téged,
Oly kevés a szó,
A fájdalom el nem múló. |
|
 H
Idegen a szoba, helyét nem találja,
az ajtó most nincs kulcsra zárva,
Elindult egyedül a sötét éjszakába,
haza akart menni meghitt otthonába. |
|
 H
Megvagyok kedves,
hogyne volnék.
Üldögélek a tó szélén.
Kezemben a leveleddel,
|
|
A felhők szürke turbánként takarták az eget
A fák között szomorúan ködpára lebegett
Halkan, szelíden, varázsosan osont ide az este
Fények, árnyak játéka tündéreket festve
|
|
 H
Fátyolablak, sejlő való,
Ébredni kéne már,
De volna jó, mi mondva jó,
Mert húz még száz határ,
|
|
 H
Felettem vasmadarak szállnak fel-le,
Erre jönnek és mennek Ferihegyre.
Gyomrukban eszik, iszik, alszik a sok utas,
Mit visznek magukban; csomag és légiutas.
|
|
 H
A tengerből kipárlod az álmot.
Beléízesül csontodba a Nap.
Romlott városokra szabadítja
vérebeit az ajzó pitymallat, -
|
|
 H
Dobpergés lesz, ágyuk, egyéb fegyverek,
Egyenlőtlen harc, kitüntetés…
Két festetlen, játék-ólomhadsereg
Térképlapon megütközni kész.
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
