|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
A végzetes órán a szeráf karnak
himnusza szárnyal, s lángot vet az ég.
"Atyám, mért hagytál el, mért nem látlak?"
"Anyám, ne zokogj, ne sirass el még..." |
|
 M
Kint úgy szakad a hó.
Gyerekek szánkóznak, de jó!
Lapátolt hókupac. |
|
 M
Ragyogó palástba öltözött,
luxus kocsikkal költözött. |
|
 M
Levetek mindent felvett ruhámból,
páncélinget, rostélyos sisakot.
Legyőztél ma, hát magamat megadom.
Hosszú lesz az éj, veled virrasztok. |
|
 M
ám ha végül ez se menne,
és a világ napfény lenne,
fölmennék az égig gyalog. |
|
 M
Szeméből erő, hatalom és nemes szépség árad,
az indián prehisztorikus korban volt szent állat.
Állja a zord telet is, bírja a forró környezetet.
Gondoskodó anya, példázza az óvó szeretetet. |
|
 M
bár egyedül érzem magam, azért könyörületesen érezhetném,
miként egy gyors zuhanó patak
már fentről büntet,
|
|
 M
árnyéka nőtt, ez lett
lényege - állandó csönd:
fenekedett álomsötét, |
|
 M
Este pontosan hat óra tíz perckor,
Lefotóztuk őt, születési perckor.
Volt ám ünnepi étek, sőt több féle,
Hajh’ és torta is volt, finom, kétféle. |
|
 M
Nem nyúl volt az,
hanem mókuska, |
|
 M
Ezüst fényével világlik a Hold
Reszketőn didereg az álomvilág,
Tündérek szárnyalnak az éjben
Az ég alján a hajnalpír dereng, |
|
 V
Néztelek titokban,
lépkedtem nyomodban.
Vágytam rá, hogy ismerjelek,
vágytam rá, hogy szeresselek. |
|
 V
Kérdezzem, hogy hol nyílnak szép virágok?
Tudom, hogy vannak temetetlen sírok…
Menjek el és vegyek, ha nincs… termeljek én szép virágot?
Tudom, önön tébolyom kerüli körül a világot… |
|
 V
Sorsunk nagykönyvében
Minden meg van írva,
Ha nem is kötetben,
Ha nem is papírra. |
|
 V
Agyag simul a kezemhez,
szereti arcomat, testemet,
formálódik, ellenáll,
majd durcásan ketté váll, |
|
 V
Csak vas-melege tüzelődik vissza,
meg alatta a pattogódó szikra,
a körbe-cső terítni-szárogatni,
a konyha szívverése volt a platni, |
|
 V
Ó, szerelmem, piros rózsa,
mi éget, akár a tűz;
Ó, szerelmem, lágy hangú dal,
mi édes láncra fűz. |
|
 V
Az ébredő fény átoson
hajnaltájt a városon
Csend lebeg a ház fölött,
a szél északra költözött.
|
|
 V
A próza aprózza.
A versláb emeli.
A szív befogadja!
Múzsa pedig érti. |
|
 V
Udvarias ember ez a Kor:
Bekopog az ajtón annyiszor,
De nem mondja senki: Gyere hát!
Nem akarja kinn tudni magát, |
|
 V
Valami az valami, érték
így már az őskorban is vésték.
Bontotta az ősközösséget,
az irigység ösztönösséget! |
|
 V
Csend van, s a perc a szent csendben szendereg,
s amíg elmotyogom a hálaimám,
és lelkem a szent vérrel táplálkozik,
nehéz könnyeim felverik a csendet… |
|
 V
Teremtetted meg a földet, jóra szépségre,
emberáldozattal, születéssel bajjal.
Bőséget adsz, termékenységet Nőnek-földnek.
Ostorozni lelket gondolatot, vallani ellent gonosznak. |
|
 V
Állok és az árnyékból figyelem,
hogyan születik a fény,
Ő hív engem, bár mogorva,
hulláma édes, enyhén egyenes ... csendes.
|
|
 V
Az Ördög járt a házak közt,
csűrdöngölőst a Finánccal!
"Jó messzire vidd - visongtak a nők,
s hej, díjat nyersz el e tánccal! |
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
