|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nem azért írok verset, mert fontos,
Gondolatokat tolmácsolhatok.
Nem azért írok, hogy költő legyek,
Nem szeretem a saját verseimet. |
|
 V
Halálból éppen visszatérve
Mély ájulásból feleszmélve
Mélységekből felszakadva
Az öntudatom visszakapva |
|
 V
Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem,
Öregségem végén, nekem is sorsom, hogy el kell mennem…
Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem. |
|
 V
Tudod, ha újrakezdeném,
akkor se kéne másik út…
Te voltál mindig vigaszom,
s szomjamat oltó, drága kút. |
|
 V
Szellő támad délről s fujdogál melegen,
Olvasztja a jeget a büszke bérceken,
Üdül a föld, arcán mosoly kezd látszani,
Szegény rabnak végre tágulnak láncai. |
|
 V
Háborúkban nincsenek győztesek,
mindenki veszít sok életet.
Akik megvannak félemlítve,
ész nélkül rohannak vesztükbe. |
|
 V
Harácsolói béna, balgatag világomat
felélve, végzetébe döntve gyötrik egyre csak,
hiába szürkül el, melegszik és borong okán,
emelkedik nyomán a tenger és az óceán, |
|
 V
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb? |
|
 V
Este felé,
amikor kitartóan őfeléje fordult,
az asztal fölé hajolva beszélt hozzá,
olyan komolyan nézett rá,
|
|
 Gy.
Egyszer volt, valamikor réges-régen,
hogy hatalmas hó fedte a földet,
violin sivított, tán fogát fúrták,
mély álomból törte meg a csöndet. |
|
 Gy.
Nem zengte át idegszálaidat a hír a
megismétlődött teremtésről:
egy magház meghasadt, s felemelte fejét a rózsaszín csíra.
|
|
 H
A hegytető mögött a nyár kacsint,
de még fehér kalapja tiszta hó,
s amint alant az új tavasz kering,
be szép, be jó, varázsa bíztató |
|
 Gy.
Azoknak, akik nem lehettek anyák
vagyis
egy rendhagyó vers anyák napjára |
|
 Gy.
Lágy-puha fényeivel beköszönt tavaszunkra az új nap,
tétova áprilisán a rügyek fakadozva kinyílnak
és ezer illata árad az ébredező ligeteknek,
bőröm alatt bizseregve, fonódva a lelkemig érnek. |
|
 H
Nehéz drapériák szakadtak le,
az est megbirkózott a nappal,
valaki sirni akart
és régi nóták bimbóztak ki |
|
 H
„Ki vagy?”- szólt a kék
Ibolya, s a Méh
Bundáján – meglepve – |
|
 H.
Én mást akartam és nem ezt
a végtelen sivár világot,
nem bőrön átütő repeszt,
de már hiába is kiáltok, |
|
 H
Anyám kezére gondolok, a rég látott kézre,
Egy keskeny, dolgos, szinte bús női kézre…
Anyám kezére gondolok, a rég látott kézre. |
|
 Gy.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott. |
|
 Gy.
Amint elönt a jéghideg veríték,
felébredek, s a Nap süt és az ég kék. |
|
 Gy.
Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc.
Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér.
Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától. |
|
 H
Földszinten a mosókonyha,
anyámat mint rabot tartotta.
Mások gönceit mosta naponta,
hogy éhes gyerekeit eltartsa. |
|
 Gy.
mind feljebb és feljebb dübörgött
a jaj!
s akkor találkozott önmagával
az ember testvérszeretete |
|
 Gy.
Ha farkasok közé kevert a sorsod,
maradj kemény, s csak élesítsd fogad,
a kis keresztedet hiába hordod,
vonyítanod muszáj a Hold alatt. |
|
 Gy.
Éltem több mint nagy része, már az elmúlt,
A sok emlékem meg... lassan. kifakult…
Zsongó és búsongó fájdalom elmúlt,
Visszanézve, éltem rosszul alakult… |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
