|
Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
V
Csorog a csend
a Semmi közepén.
Színtelen, üres. |
|
V
Bármit is teszel,
A célhoz előbb nem érsz.
Te bármit is kérsz. |
|
V
A megszokás újra belegyömöszöl a mába,
kiráncigálnám magam hajamnál fogva..
Mintha minden és mindenki engem akarna,
ha vasárnapok asztalán rogyásig a kaja. |
|
V
Táncol a tündér,
jár a keze,
porszívó, porrongy
kerül bele, |
|
V
Fáradt vagyok, akár az állatok,
akikből már csak habzott nyál csorog,
de marad bennem annyi türelem,
hogy arra járjak, ahol fű terem. |
|
V
Hogy ha hattyú volnék,
magas égbe szállnék,
fent a felhők felett,
szépen dalolgatnék.
|
|
H
Császár-had lebírta az ellent, a
síkon, várfal alatt hegynyi halott.
|
|
H
Oly' sokszor mondtam már Neked,
hogy ne, ne igyál többet!
Elmegy tőle a kis eszed,
legyintesz, nem jó ötlet!
|
|
H
Itt a tavasz újra, végre,
Az a kis hó olvad már,
Tavon mennyi hangos réce
Lármázik, s ez így dukál. |
|
H
Pókfonál
versemet
papírra
lógatom.
|
|
V
Zoe kutyám kísérget
Rekkenő melegben,
Amikor még a szellő is
Ásítozva lebben. |
|
V
Én és a természet olyan egyek vagyunk
És nagyon várjuk, hogy múljon borongásunk.
Nekem, amit a szemem lát, kevésbé tetszik,
Mást szeretnék, de ez egyelőre nem fekszik… |
|
V
A tenger partján lányka
szepegve zokogott,
a naplementét látva
féltette a Napot.
|
|
V
Elkapni fénylő tekinteted
Ha majd szerelmesen rám nevet
Édes dalt zengni ha nem elég
Szívem gyémántját szórni eléd |
|
V
Minek legyek más ?
Sokakat csak a büszkeség vezérrel
De azzal nem érsz el semmit sem
Hidd el sokkal jobb okosabbnak lenni |
|
V
Pillangó lebeg a virágokon,
tücsök ciripel a bokrok között
a patak vízére hajló fűzfák
összeölelkezve árnyat adnak |
|
V
Istenem, már annyiszor ott akartam hagyni, elmenni,
de mindig ott tartott egy csekélyke szóval,
így vergődnek a viharban a fák,
szaladva, ágaikat összefogva - a gyökereik a mélybe fúródnak -. |
|
V
Madár-hangon csicsereg a hajnal,
vidám az ébredés rigó dallal.
A fák zenéjét hallani vélem,
ha napfény játszik a falevélen. |
|
M
Szívem midig
Hozzád vágyik.
A napsugár
Csak reád vár. |
|
M
Maradj velem,
fogd a kezem, |
|
M
Fájó szívem, oly hideg,
mint jégcsap az ereszen,
néha-néha megjelensz,
de Te már nem kellesz nekem. |
|
M
Érzelmeimet nem hagyom,
hogy bárki manipulálja,
és őszinte légy, akarom
világ egyetlen csodája! |
|
M
Ha ceruzáim végleg messzi tűnnek,
kis fűszálakat adok majd betűmnek, |
|
M
Elérkezett az ideje
a teremtő alkotásnak,
gondolat varázsereje
véget vet ragaszkodásnak, |
|
H
Rám hajazol erre járva,
Földre néz tekinteted.
Nékem is szemem lezárva!
Állj, halandó, percre meg!
|
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap, Ferenc napja van. Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|