|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Az ősz éneke
a szélhegedűk rezgése,
megsiratják olvadásig,
csendesen, megérintenek engem,
|
|
 Sz
Ha viszket, vakarom,
pedig nem akarom.
Sebes lesz és heges,
látni sem kellemes.
|
|
 Sz
Csak csendben hallom szívem dobbanását,
háborgó lelkem kitörő koppantását,
vágyakozó énem szelíd torpanását.
|
|
 Sz
Hangulatom álarc mögött,
ne lásd mennyit könnyezem
szétzúznék én minden rögöt
kezeimet tördelem...
|
|
 Sz
A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a tartó gerenda…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
|
|
 Sz
Még a csend is megnémulva,
Számítógép leblokkolva,
Kinti vihar, benti kábel,
Mily véletlen, egymásra lel.
|
|
 Sz
Szerettem önt: nem hamvad el szerelmem,
s e tűz a lelkem mélyén most is ég;
de mindez mégse bántsa önt cseppet sem;
a bánat se gyötörje semmiért.
|
|
 Sz
Ténfergő magányomban rámborult az este,
a város zaja lent maradt, nem ér fel a hegyre.
Tiszta arcú Hold ontja rám ezüst sugarát,
itt érezni a mindenség ózon illatát.
|
|
 Sz
Úgy izzik ujjad bőre, mint nap,
már hunyt pillával ül a pillanat,
már puha párnát tol alá a vér,
és bennem dobban, ahogy véget ér.
|
|
.jpg) H
Hogy tudsz így adni mondd,
hogy beleremegnek a fák,
fényt lövellnek az éjszakák,
és hullnak a csillagok,
|
|
 Sz
Tavasszal, még éj ködében hallgat a kert,
csalogány dala szól csak egy rózsa felett.
Nem éled, szundikál tovább a drága rózsa,
szerelmes himnusz dallamára ringatózva. |
|
 Sz
Felhőből igazi vad ló,
patáján nincs szöges patkó,
versenyt fut a pajkos széllel,
nem lehet tartani fékkel;
|
|
 Sz
Szeretsz te engem, tudtam,
Fölfedtem régen én,
De mikor bevallottad,
Mélyen megrendülém.
|
|
 Sz
Láttál-e valaha messze?
Jutott-e okos gondolat eszedbe?
Voltál-e bátor, kezdeményező,
engedékeny vagy kérelmező?
|
|
 Sz
A nyári éjben lebegnek az árnyak
Felettünk ezüstös telehold világlik
Körötte csillagmécsesek gyúlnak
A fűben fénybogarak ragyognak
|
|
 Sz
Szerető élet, szerethető álarc.
Szerető mámor, szerethető kínok.
Szerető gyermek, szerethető kudarc.
Szerető sorsok, szerethető síkok...
|
|
 Sz
Ő megcsókolt. Íme másvalaki vagyok !
Valaki pulzusán, vénáin keresztül,
melyek megdupláztak engem. Szívem ragyog.
|
|
 Sz
Borus az ég, esőre áll,
magasan száll a sok madár
esőt jósol, az öregek mondták,
fehérnek látni a galambok tollát.
|
|
 Sz
Ugrándozik a nyár-kópé,
A vén Nap kacsint;
A világban
Nagy Testvérek
|
|
 Sz
Karod bölcsőjében ringanék,
érezném szíved melegét,
pihennék vállad vánkosán,
szerelemről álmodnék talán.
|
|
 Sz
Lapulevél, lapulevél,
alád búvik mindig a szél,
öled melegébe rakod,
zöld napoddal simogatod,
|
|
 Sz
Mindig piti, senki emberektől
Függött sorsom. Nekem bizony ettől
Nem sikerült soha szabadulnom
Így mindig kísértett a rossz sorsom.
|
|
 V
Gyere, te kis hegyi patak,
csörgedezz vidáman;
míg kicsi vagy, bujdokolhatsz
kövek árnyékában.
|
|
 V
Alvó erdőknek sötétjében
tavasz-dalnok sokféleképpen
csobog, és morog, és fütyül;
de az esztelen kakukk-madár, |
|
 V
A boldogságunkat elfújta a szél,
elfújta a sok szép napot is,
mely mindkettőnknek erőt adott,
valahol, valami elromlott.
|
|
|
|
Ma 2026. október 03. szombat,
Helga napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
