|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Fehér kesztyűt húztak a fák,
és e kesztyű egyre vastagodva
dermedt rá a gyenge hajtásujjra; |
|
 M
Jéghideg mosoly
megtört ölelés
szabad fogoly
bevételnövelés |
|
 M
Egy reggel a Meaux mellett egy pilóta bizonytalan keze
Vezette gép vágódott az út menti töltésnek, bele a földbe.
A kerekek összetörtek, a motor egészen a földig ért le. |
|
 M
Rózsás bálokba röpít az álom,
vágyakkal ringat a pillanat,
illan a fénylő mámor, |
|
 M
Nagyon szerettelek,
de Te megbántottál,
régóta elhagytál,
mégis gondolok Rád. |
|
 M
Fura dolog, de mégis szentigaz volt,
mint libapásztor lelkemnek a mennybolt,
mit jóanyám, hogy nyáreleje teljen,
az elvégzendők között tartott fejben, |
|
 H
Csak Békét akarunk,
De az is nehéz,
Túl sokat képzel magáról
Az emberi ész. |
|
 H
Az út mellbe vág. Én mászom szüntelen,
varázslatos az este. Bekopogtatok az ajtódon... ilyen a szerelem. |
|
 V
Egy rőt levél a fán remeg,
hite a létben oly csekély,
a szél a fák közt őgyeleg,
lejárt a nyár, az ősz ketyeg, |
|
 V
Soha ne mondd semmire, hogy MAJD!
Töröld ki ezt a szót szótáradból,
nem tudja senki, hogy lesz-e még majd,
mindent amit szeretnél, MOST azonnal.
|
|
 V
Mint a szőlőszemből kihátráló darázs,
úgy osztom be órám nektáros perceit,
hiszen napfény bujkál, hűvös szél fúj megint,
majd esőtől fullad hamvába a parázs. |
|
 V
ha
vérrel zajló
is szememből
a könny patakja, |
|
 V
Fölbolygat, mint falut az idegen,
hogy hiányzik belőlem a jelen,
mert minden múlik és minden jövő,
még lélegzetem sem jelen idő. |
|
 V
Mint a sakál, felvonítok a sötétlő égre,
Hátha kapok szerető csillagfényt egész éjre…
Telhetetlen az idő, nappalt már is fedte...
Ahogy nézem, jő az éj, fekete, de őszinte... |
|
 H
A NAP-csak-érte reggel,
A boldog jövevény,
Azt hitte, véle teljesül
Sok éltető remény. |
|
 M
Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén. |
|
 M
A síromra mikor hoztok
a koszorúba font virágot,
ott hervadnak majd a fejfám alatt,
nem fogom érezni az illatukat. |
|
 Sz
homályos még az égbolt
lassan hatol át az égen a fény
szürkeség oszlik, fürtösödik
a hajnali pír felvirágzik
|
|
 M
E puszta földbe régen,
mint gyom kapaszkodott meg;
finom növény a végek
gyepűin elnyomott lett. |
|
 M
Ekkora egy hatalmas víz!
Hömpölyögve, lassan,
Úgy, hogy ne hallhassam, |
|
 M
Már fönnakadt a szégyen
a határkerítésen,
vak rémületet font át,
késéles drótból fonták, |
|
 M
Aranyló fényben érik a szem,
csorduló édes nektár,
dombokon messze ősz jár,
amíg jóízűn eszem. |
|
 M
Mikor megszülettem, nagy vár állott,
Megöregedtem, már majd' elmállott.
Nincsen már belőle, csak kőhalom,
Ahogy nincs menedék… csak fájdalom. |
|
 H
Elysium hozzád közel,
Mint szomszéd helyiség,
Ha hódolód ott várja be
Üdvét vagy Végzetét… |
|
 M
Ma egyesegyedül elmentél,
nem láttalak csodával határos módon,
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
