|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Szerettem a kényeztető szavakat,
és természetesen kivirágzott a titka,
pillanatok alatt megértettem mindent,
örvendeztem, hogy gyermek vagyok.
|
|
 M
Ne felejtsem leírni, hogy szép e nap,
napsugár is kacsintgat, köszön: szevasz!
Ontja fényét, kergeti a felleget
festő láttat ilyen csodát, festheted! |
|
 M
Tudod, nem forog gyorsabban a föld,
tized-szekundumok talpad alatt,
sok változás i d ő k é n t dübörög
benned, melletted, s hajtja napodat. |
|
 M
Ma szeptember utolsó napján,
megjött az ősz valóban.
A szél sárga leveleket fújdogál,
oly szines minden, szép tarka. |
|
 M
Újságot olvas a papa,
orrán biggyed az ókula. |
|
 M
Csillagok közt felragyogsz
mutatod az utat.
Repít a képzelet. |
|
 M
Idegen világ tele üzenettel…
Idegen világ sok becsukott szemmel.
Idegen világ tele félelemmel.
Idegen világ üres szeretettel... |
|
 M
Végre reggel, s nyílt a bolt
- minden olyan tiszta volt -,
háztól házig jött az ágy,
szólt a gazda - vágytam rád! |
|
 M
Anyám most keserű.
Nehezedik rá árva szeretet,
fekete csöndje tegnapi szavaknak.
Kezével fölvert álmot simogat, |
|
 M
Vers-tündeség: bevillan és elillan,
nem marad soká a karjaimban.
Pillangó, mely a kezemre rászáll,
fuvallatban elhajló virágszál, |
|
 M
Betonrengetegben céltalanul, botorkálva... bandukolok,
Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok…
A kezdődő naplemente sugara is megtörik,
Üres gondolataimból talán, minden törlődik… |
|
 V
Pannóniám, tavaszodról
képet én is festenék;
fantáziám vonná elő
szívem arany ecsetét. |
|
 M
Leszállni, gyalogolni, én mondom,
gyalog kell mennünk!
Az út hosszú, és a pillangók sokan vannak...
|
|
 Sz
Párizsba illegálisan
bemigrált az ősz,
kánikulában mezítlábasan,
hasztalan védte határát a csősz.
|
|
 V
Látod, az ősz is együtt ért minket -
ülünk a fáradt vén padon,
- hajamból megint elcsent egy tincset -,
karodba fonva két karom. |
|
 M
Boldog voltam, beengedtem,
a csókok között levegőt sem vettem, |
|
 Sz
Mélán, csendesen oson a nap
A természet is meghervadt
Dió és gesztenye koppan
Az aranyban pompázó avarban
|
|
 M
..és az ősök bennem élnek.
Mind élni akar.
Itt hordom ölemben őket
én, a színmagyar! |
|
 M
itt próbálgatta ki a szegény ember,
mit praktikál az olcsó ételekkel,
s mint párává a hajnal-könnyű harmat,
úgy változott át született magyarnak, |
|
 M
Mindent eláraszt bús hada,
Szaporodik a pocsolya. |
|
 M
Szellő se mozdul,
Fán, fakult levélke lóg.
Hervadó élet. |
|
 M
kicsit Máshogy ér a fény,
téli délután--
komoly Súllyal, mintha Dóm
Hangja hullna rám-- |
|
 V
Amikor az őszi nap sugara
belesett az ablakomon,
fénye ráesett a szeretett képre,
amit őrzök asztalomon.
|
|
 MM
Hova jönnek? Hova? Hova? Ez vég-katasztrófa!
Aggódásunk égbe kiált, Készüljünk újkorra?
Ó Istenem, mi lesz ebből? Százezrek, milliók!
Tekints le Föld népeire, Kegyelmedre még jók?
|
|
.jpg) M
Már nem olyan kevély,
megcsipkedte a dér,
vérvörösre színeződik
mint csorranó vér |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
