|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Pokoli kín, ami rám szakadt;
vergődöm, szárnyatlan sas vagyok -
mért küldesz Uram, rám, vágyakat,
ha tudod, hogy fény nélkül meghalok? |
|
 Sz
Halkan elosont felettünk a nyár
Hullnak a hervadt, sárguló falevelek
A távolban szemed fénye lobban
Átöleli, ringatja fájó lelkemet
|
|
 M
az egész falum nőneműnek látom,
átdideregnek a templomhomályon,
a kendő csücskét kezük markolássza,
és belemelegszenek az imába, |
|
 M
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen. |
|
 M
Artikulátlan hangon sivalkodni kezdtem,
Miközben a levegő fogytán a testemben.
Ekkor éreztem, fejemre ütött egy nagyot,
Leestem az ágyról, és álmom békén hagyott! |
|
 H
Akarlak magasztosnak, elsődlegesnek,
begöngyölve jáspis, korall, igazgyöngyökkel,
ember-nyakékben, mi a bőrön susog, zizzen.
Tenyered vékony ereiből,
|
|
 V
Egyre nagyobb és erősebb traumatikus helyzetekben is vagyok,
De az utolsó erőmmel is küzdeni fogok,
Hogy ne kerüljek kórházba,
Ne legyek még több "kátyuba", |
|
 M
A család lett a kerted,
a gyermek benne nyílt,
a kertészről azt gondoltam,
gyakran sétálgat itt, |
|
 H
Az ég egy óriási arany tó
egy messzi nagy pusztaság - gondolkodó -,
mit ürességében, csendjében a levegőben alkot,
hol lassan az éj elmondja szomorú meséjét. |
|
 H
A semmibe lebegek, semmi vagyok.
Jobb, ha feladom, és már nem akarok. |
|
 H
Vékony vonalat lüktet ki a toll,
de görbe szárán véred iramol, |
|
 M
Vándorbotját földre teszi
Egy derűs helyen,
S mosolyog, hogy nekünk csendes
Verőfény legyen. |
|
 M
Hogy mire a Nap is felkel
ismernem kell titkait,
rám bízza, hogy mit kell tennem
vagy mondja, írjad itt... |
|
 M
aranyszálak kötik össze pókhálóként a nagy
fordulatot, újat teremtve őstermészetben.
Búcsúra van szükség egy találkozáshoz, melyben
rám borul az érzés, mint puha meleg takaró. |
|
 M
Itt van az ősz lásd kedvesem,
milyen jó, hogy fogod kezem. |
|
 M
Buddha-pózban ülök,
önismeretbe merülök,
elemzésbe menekülök. |
|
 Sz
Hervadtan halnak meg a réti virágok,
s a szitakötők nem repülnek többet,
már rozsdásak a fák levelei,
befedik a földet avarszőnyegként.
|
|
 M
Ha mégis rögzült néhány némafilm, álom-ablak,
kitárjuk együtt bízva még erőnkben, reggelekben.
Jövőnk szűk útjai cikáznak tenyér-ereinkben.
Jóslás helyett hálát mondunk az ébredő napnak. |
|
 Sz
A szél zenéjét hallgatom,
benéz az ősz az ablakon,
ölembe szürke könyv lapul,
emléket rejtve szótlanul.
|
|
 Sz
Mellém ültél a kútnál.
Annyit már megtanultál,
hogy éntőlem ne félj.
|
|
 Sz
Ismerőssel találkozom,
Mosolygok már előre,
De rosszul nézel te most ki!
Durr! Most lettem lelőve!
|
|
 Sz
A pókok könnyű, ragacsozó szála
keveredik az október hajába,
tapad bokorra, ágra, rojt-levélre,
majd ráfekszik a könnyűvérű szélre,
|
|
 Sz
Látom... bágyadt napsugár, lepihen a fák, bokrok tövében,
Már itt a tél, megjött hideg is, így ő is fázik keményen.
Még villant, de már lágyan, erőtlenül, szinte fakón,
A hideg meg erős, már nagyon hűt, nem elragadón…
|
|
 Sz
Mindketten mást akartak,
mégis lettek egy pár.
Elválni mégse akarnak
huszonöt éve már.
|
|
 Sz
Kalapács alatt a leány
Nagy mulatság lesz most babám!
Elkelt a lány, nagy az ára
Gyűrűt húzok az ujjára.
|
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
