|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
A Hold bevilágít a fényes ablakon
magadban fekszel az ágyadon.
Nézed a szürke mennyezetet
szeretnéd ha valaki szólna veled, |
|
 V
Szitál a hó, a pelyhe lágy,
picinyke cinke messze vágy,
berkenyeágon meglapul,
vacog az árva szótlanul... |
|
 M
A mérhetetlen égbolt-űr parány
lehet csupán a bennem lakozó
hiányodhoz képest, Keresztanyám,
gyermekségem korára fényt hozó. |
|
 M
Égetni mécsest, nem lehet,
majd otthon, este a szobában,
egy nagy csokor virág mellett emlékezünk
mécseseket égetve Mindenszentekre. |
|
 Sz
Rátok gondolok és látom lelketek minden rezdülését
Valóban nagyon rég volt, utatok másfelé vitt,
de örökre szívemben éltek.
|
|
 M
Csendesek az őszi napok,
Elmélyülnek gondolatok,
Bár a sokszínű Természet,
Megmutat most minden szépet. |
|
 M
A hiány mardos.
Bemetszett, vérző szív ég. |
|
 M
Csendbe dermedve, halk szavak
Emlékül, csak elénk állnak.
Fittyet hánynak az élő világnak...
Ők velünk, már régen csak játszanak. |
|
 M
Ne hidd azt, hogy elfeledlek,
hiszen Téged szeretlek
ne könnyezz, még nem kell menjek
hidd el kedves, itt leszek! |
|
 M
Hantokra hull a krizantém virág,
fájdalmasan sóhajt az elmúlás.
Lassú percek emlékeket szülnek. |
|
 H
Egykor szólt a gitár, gyönyörű hangja megfogott
Játszotta nótám, és a szívem csak úgy dobogott
Futottam elébe, mikor jött a messzeségben
Hosszú szép szőke hajam szállt a kósza a szélben.
|
|
 M
Esteledik,félhomály van,mint ezernyi csillag,
minden síron mécsvilág van. |
|
 M
Bágyatag őszi verőfény;
Minden haldoklásban – Remény. |
|
 M
ha levonul az ár mely partra vetett
eltemet lecsiszolta pedig az éleket |
|
 M
Sokatmondó a csend, mikor hirtelen megakad a szó.
De mily bántó a tétlen csend, ha már túl hosszúra nyúlt,
s nem tudni már, hogyan folytatódjon a rég elakadt szó. |
|
 M
A baloldali vezet a Tettyére
majd onnan a Havi hegyre.
elláthatunk a Zengőre.
Jobbra, mehetünk a Tubesre |
|
 Gy.
Reszket a csipke-dér a fán,
elhagytál minket jó apám.
Lassacskán három éve múlt,
hogy fenn a csillagod kigyúlt. |
|
 M
Fantáziám végtelen.
Egy magas felhőről néztelek,
elláttam, nagyon messzire,
meg is találtalak, iziben'. |
|
 M
Midenszentek volt. Őszutó.
Fölcsöndültük apámat.
Koszorú. Mécses. Néha szó.
Hideg kő. Enyh anyámnak. |
|
 M
Neveltél engem, árva gyermeket,
én sem éreztem szeretetedet.
Keresem sírod a temetőben,
olvasom neved a sírköveden. |
|
 M
Szigorúan édes a fájdalom,
oly boldog a szív, de újra csak nyög,
|
|
 M
Itt van az ősz, lehull a falevél
A temetőben zizzenve zenél.
Érezni még benne a nyári éjt
De ősz már kergeti a meleg szélt. |
|
 M
Mi ez a néma csönd?
Hová bújt minden hang?
Reszkető lelkemben
megszólal a vészharang. |
|
 M
Magával sodor a szél
Mint holt virág szirmát
Mely egyszer dísz volt
És milliók megcsodálták |
|
 M
Nyakába akasztom a legszebb
orchidea füzért,megköszönöm a
sok éveket amit adott nekem, amit
soha el nem feledtem. |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
