|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Búcsúzik az Ősz, elszelel,
elég gyorsan elmegy,
a szép tarka levelek
fekete sárban áznak el.
|
|
 Sz
Mikor vettem nagynak látszott -
sajnos gyakran ráhibázok,
mert karcsúnak érzem magam,
azt a képet látja agyam,
|
|
 Sz
Gyűrt kelmén vergődik
az álmatlanság,
irgalmas sötétség
rejti kínlódását.
|
|
 Sz
Csendrendelet, szesztilalom,
fesztivál sincs, unatkozom.
Összejövünk mi haverok,
kirabolunk néhány bankot.
|
|
 Sz
Ennyi év után hogyan is mondjam,
Gyűjtögettem hozzá a szavakat,
Elfojtani egyet se tudtam,
De azt hiszem már nem is akartam,
|
|
 Sz
Mi a világnak semmit nem jelentünk,
kurta percnyi létünk nem ír történelmet.
Már nekünk sem számít elmúlt szerelmünk,
a múltban ott hagyott puha érintések.
|
|
 MM
Volt egy idő .... régen, régen,
Ködhomályos messzeségben,
Midőn a hit oltárképe
Mint a szikla állt szívembe'
|
|
 H
Nem ijeszt meg sem az Ég, sem a Föld,
az egyikre rálépek, a másikat átszelem.
erőtlen mag vagyok, mit a szél elfúj,
de oda fúj, ahol én szeretek. |
|
 H
Neked, csak Neked adom a tavaszt –
érezd a friss szellő zamatát,
halld a pattanó rügyek zsongását
ahogy dalra fakad minden ág,
|
|
 Sz
meglepetéstől
szavam elakadt mikor
megtalált szemed
|
|
Keresem magam a csöndben,
lélegzetem az örök időben,
lüktető álmok ölelésében,
pislákoló gyertyák fényében,
|
|
 Sz
Kezdetben ott van a gyönyörű dal,
míg a szerelem úgy zeng két szív között,
s illeszkedik minden érzés, mint két fogaskerék,
addig tornádó, hurrikán sem tépheti szét,
|
|
 Sz
Zöldellő mezők, fehérben a béke,
pirosat festett a sok magyar vére.
Hirdette egykor "erő", "hűség", "remény",
Nem rongy a zászló! Tiéd, miénk, enyém!
|
|
 Sz
A Nyár kezd mást mutatni már,
csodás Könyvét tudónak bár
rosszul esik, mit látva lát –
levél hadak unják a fát.
|
|
 Sz
Csakhogy visszajöttem a szép, régi helyre,
Mintha minden léptem új gyökeret verne
A jó áldott földbe.
|
|
 Sz
Hajnal oson a víz felett,
Balzsama hullik a lombnak,
Aprót szisszent, ásítva nyúl,
Búcsút int, a búcsúzónak.
|
|
 Sz
Megfáradt a természet
Megpihenni készül.
Bográcsunkhoz pernyéket
Szellő sodor, fésül.
|
|
 H
Egymással szemben
áll még falu és város.
Figyelik az utcasarkot, |
|
 H
Éjjelek vagy nappalok,
Puskacső, netán hurok,
Hófehér vagy fekete,
Béna ügyes lehet-e?
|
|
 H
Amikor a nő tiszta, szeplőtlen,
önmagában makacs,
nem óhajt bért, zsoldot...
csak feleségként akart. |
|
 Sz
Elviszlek magammal mese országba,
égi kövekből rakott gyémánt palotába.
Vissza, vissza előbb kicsiny szegény házba,
hol a hideg rázott verejtékig lázba,
|
|
 Sz
Valamikor fácska voltam én -
suttogja az óriás platán -,
valahol a múlt század közepén,
vagy még valamivel előbb, talán...
|
|
 Sz
A málnabokrom hosszú őszt ígér,
sok rajta még az érni vágyó szem,
ha szél zilálja szinte égig ér,
így bólogat a fázós reggelen.
|
|
 Sz
Verseimben szerepeket játszom,
tájról írok, ahol sosem jártam,
szerelemről, amit nem éreztem,
szerencséről, amit még nem nyertem,
|
|
 Sz
Megszökött a gyáva nyár,
nem maradt már híre sem,
lába ólom, alva jár,
|
|
|
|
Ma 2026. október 01. csütörtök,
Malvin napja van.
Holnap Petra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
