|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
A falu végén még ott állnak,
az öreg vályogfalu házak.
Volt lakója, de régen nem él,
az ablakon át süvít a szél.
|
|
 Sz
Csupa rozsda meg arany lett az erdő, a liget,
A levelek vörösbe és narancsba fordultak.
Szél fuvolázott a levéllel, s tovasietett,
Ásító zörgő levelek egy utolsót morrantak.
|
|
 H
Nem tetszik ez a világ,
Digitális lett a szív, az erény,
Lassan a napot is lelopják,
S vetített kép lesz helyén, |
|
.jpg) H
Múlnak az évek, kegyetlen érzés,
Van már protézis, nehéz a légzés.
Tükörbe nézek – szem alatt vánkos,
A nyakam foltos, az arcom ráncos. |
|
 H
A félhold ragyog az égen
köd van és az ember vacog.
Üdvözöllek te fél ott fenn,
mint te, én is egy fél vagyok. |
|
 V
Tán a kezemben van a hiba
vagy még nem vagyok ébren
még fél lábbal álom Tengerében
őrzöm ájult álmatlan álmomat |
|
 V
Még azt sem mondom: Isten veled,
mintha már nem is léteznél,
Azt, akit én magammal vinnék, annak már csak héja maradna.
Mélyen kiüríteném, kiinnám lényegét önmagamból, |
|
 V
Lehajtott fejjel állok itt -
sosem lehetek már veled!
Elsírtam három éjszaka,
az összes bánatkönnyemet. |
|
 H
Természet alkotta falak
sziklás hegyoldalak
oltalmaznak.
|
|
 V
Levél, megsárgult
Teste pörög avarba.
Ázik, esőben. |
|
 V
Ó, Istenem! Látod Te ezt?
Ember hogy ment életet?
Elhiszi, hogy mindazt tudja,
Amit Úr Jézusunk Tett! |
|
 V
Gondtalanul, kuncogva ránk szórja
A víg, boldog nap a csillámporát.
Fürdőzik őszi színkavalkádban,
Tó tükrében csillantja sugarát.
|
|
 H
Gyere hozzám gyorsan el,
Nem szidom anyádat;
Nékem veled, lököttel,
A napom vidámabb. |
|
 H
Húzták az igát,amíg lehetett,ami
egyre szorosabb lett.Elnémított
nép,egy nap a járombol kilépett,
szabadság eszméje vezérelte őket. |
|
 H
Eljön a véristen pokoli sötét alkonya,
A vér az ereimben felszító lángra lobban,
Hajszol és űz a szenvedély, mivel születtem,
Életem során már millió határon átléptem, |
|
 V
Vakká tesz a nyár végi napsütés,
más a nap állása, szöge, ereje,
beboríthat bár ez a bő fényár,
érezhetően nincs már nyár eleje. |
|
 V
Volt valaha régen egy kovács,
Igencsak szerette a szoknyát;
Ez lett galád veszte,
Szomszéd agyonverte, |
|
 Sz
A bérházak falára szomorodik az este,
Álmos, fekete csend bújik vackot keresve
Vakít az éji csillag, szökne fénye sietve
kihűlt kabátokba, levetett hideg szívekbe.
|
|
 Sz
Hull a levél
le a földre
Készülődik már
örök pihenőre |
|
 Sz
Virágozzál, szép rózsaszál,
Jó szüléid kertébe!
S kikeletkor plántáltassál
Egy jó ifjú ölébe.
|
|
 Sz
Hallgatom az erdő selymes hangját,
A kósza levelek suttogását
Kismadarak édes csacsogását
Nézem a megfáradt nap mosolyát.
|
|
 Sz
Egy puszta ágyban fekszel éjjelente,
S az életed hiányain merengsz.
Merő ideg vagy. Még ha úgy is lenne,
Hogy van, ki nincs… te kínosan feszengsz.
|
|
 H
Az epres tej és a kakaó a két kedvenc italom,
Ha tehetem minden nap ezeket iszogatom,
Előbbi tiszteletére szóljon hát e történet,
Fogadjátok szeretettel most el tőlem,
|
|
 H
Éles nyár végi fényességben,
augusztus egy szombati delén
káprázva a tikkasztó hőségben
egyik pillanatban elindultál felém. |
|
 H
fél a lét és fél a vágy
sárguló bús magány
ül özvegyi szívek mélyén
dédelgetve régi szép időt |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
