|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
A mėlysėgből kiáltsatok velem!
Olyan mėlyen, olyan testvėrtelen,
Olyan embertelen mėlyen vagyunk,
Bereg a szívünk, lüktet az agyunk. |
|
 Gy.
Pár perce sétálok még csak az erdőben,
ámde az óta milliót dobbant a szívem.
Becses ajándékot kaptam: békét, csöndet,
és levelek táncoltak arany, s bordó színben. |
|
 Gy.
Az őszi köd hamar beköltözött
az árva lelkeinkbe végleg,
lehűlt a táj, az ablakok mögött
a lámpafény remegve éled, |
|
 Gy.
Velem is az történik, mit rendelt az élet,
Utoljára megélem a rám rótt véget.
Nem kell itt erőlködni,
Addig is kell létet élni. |
|
 Gy.
Mert azt mondtad innen már nincs tovább,
Hittem, hogy mentsvárrá lesz az idő,
Vele minden megy, s fájdalom sem jő,
Elmúlik csak és nem lesz tétovább, |
|
 H
Izzó szempillákkal hevítette szemeimet,
Aki az örökkévalóságból teremtette a szeretetet,
Még őt a nap csillogása megfogta…
És egy nedves villám lett tekintete számomra. |
|
 Gy.
Minő világ következik
e béna hallgatásból,
ahol törölve könnyeit
a lélek egyre gyászol,
|
|
 Gy.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen: |
|
 Gy.
Nem tartok viharnak, hatalmas árjától,
dühöngő szérohamnak vad rombolásától.
Csak hiszek én benned, te könnyed nyári ének.
hogy ezentúl, majd ott ragyog, szívedben az élet! |
|
 Gy.
Élet, mi vagy, fel nem fogom,
De válnunk kell majd, jól tudom.
Mikor, hol, hogy lett szerencsém
Hozzád, e titkot rejtem én. |
|
 Gy.
Egy korábbi életemben
török szultán háremében
rabszolganő voltam.
|
|
 Gy.
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel,
Pozán meg csak rikolt… eme segítséggel…
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel. |
|
 Gy.
Ősz ruha hullik a fákra,
búcsút int csendben a nyár,
katlana ajtaja zárva,
rozsdaszín már a határ. |
|
 Gy.
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, |
|
 Gy.
Ez őszi délután a fények árja
terülve vár a kerteken szelíden,
a nyár utáni méla tompasága
megülni vágy a rozsdabarna csenden. |
|
 Gy.
Ez a mocskos háború
Embereknek, népeknek… ború!
Nem látni békét. |
|
 H
Rohan az Élet - vele vágtatok.
Hozzákovácsolt gályarab vagyok. |
|
 H
A parti nádasok között a szél jár,
susogva elmeséli, mint futott
a nyár tovább, de még ivott a tónál,
mesélve azt, a szíve hogy sajog. |
|
 H
Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
|
|
 Gy.
Üldözés leselg Ember-reám,
Acsarkodnak tört életemre.
Ki szent testvér-voltunk hirdetem,
Gyilkos kínzókkal állok szembe. |
|
 Gy.
Ügyed, ha majd az Úr elé kerül,
maradj szerény, ne pörlekedj vele,
hiszen tudod, hogy ő marad felül,
te meg mehetsz csupán a semmibe, |
|
 Gy.
Otthon vagyok napom s álmom között,
Hol játéktól hevülten alszik gyermek,
Hol ülni jó esténként egy öregnek,
Míg tűzhely fénye leng feje fölött. |
|
 H
Tisztességesen néztem fonott lófarok copfját.
Bennem található illatanyagok, képzeletbeli bűnügyi nyilvántartóként összeesküdtek
A nőnek finom izzadságával, fedetlen melleivel, melyek a blúzának kivágásánál kilátszottak.
Elöl szépen feldagadt a blúza. |
|
 H
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény,
Az átkozott front minden… csak nem nagy életlelemény…
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény. |
|
 H
Kedves Barátom! Eleged lett az atyai házból,
úgy hallom: kipakoltál, bepakoltál;
őszinte ember itt meg nem áll,
dobbant, éli világát messze máshol. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
