|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Kedvem támadt vígan lefeküdni közéjük,
hemperegtem a szálló szirom- avarban.
Csöndben csodáltam eme szépséges tüneményt:
Mennyi bűbáj van a mámoros tavaszban! |
|
 M
az öregember
egy tömött kincsesláda
tulajdonosa |
|
 M
Egyedül nem bírom már.
Mindenhol a magány vár.
Szeretnék veled lenni,
csak Téged szeretni. |
|
 Sz
Éji holdfényben
Csillagport gyűjt az erdő.
Hajnalra… esik.
|
|
 Sz
Ha tengeren futott hajóm,
ha társa lett a szél,
ha jól kezeltem vásznait,
tán szent szigethez ér;
|
|
 Sz
E hófehér liliomnak
sehol nincsen párja, lelke mély,
örök diadallal virít
tavasztól őszig - rejtély!
|
|
 M
Egyetlenegy kicsi csillag,
mely fényesebben ragyog
pillanat és el is illan
el, tudod, ha hagyod! |
|
 M
a száradt karón
friss zöld hajtások voltak
napnak fordulva |
|
 M
Töröm a fejem továbbra is, elkapni merre gyorsabb,
tán felrepülök madárszárnyon egyre távolabb.
Selyem felhőre ülök, onnan néztem örömittasan,
mennyei vattacukorba harapok hangtalan. |
|
 M
Mindketten sírtunk !
Anyám azért mert
Először látott engem. |
|
 M
Tudom, nem töprengsz te ezen,
majdnem mindegy, hogyan legyen.
Ha rád kacsint a szerencse,
meglegyint a siker kincse, |
|
 M
Hamvas volt egykoron
mint kinyílt rózsa,
túl korán kihajtott
eltörött a szára, |
|
 M
Semmi kamu helyzet, a múlt-jelen, szín igaz.
Átszelve a sivatagot motorral nem vígadsz,
ha kevés a vízed. |
|
 Sz
Vége lett az iskolának, jó pár évtizede
Mérőben végzett a falvak legtöbb kisgyermeke.
Mert még tizennégy évesen senki sem lett felnőtt,
|
|
 Sz
Esteledik... Már alkonyat festi át,
aranyozza a zöldet, szürkét...
a víz tükrét ezüsttel vonja be.
|
|
 Sz
verset átírja
a saját gondolait
foglalja versbe
|
|
 Sz
Virágok özöne borítja kertemet,
színkavalkádja, simogatja szívemet.
Most a szarkaláb és mályva virít,
a szivárvány összes színében.
|
|
 Sz
Kiolvasod tenyeremből, ugyan már!
Merre visz utam, nem tudod, olyan kár!
Felfedeznéd lényemet, ha engedném?
Nem lehet a remény Tiéd, szép remény.
|
|
 Sz
Volt egy szerény, szerény hajóm,
ki part mentébe' járt,
volt egy nemes, nemes tenger,
ki épp ilyenre várt!
|
|
 Sz
Egészen megigézett engem a kikelet:
a pacsirta torkából felszálló dallam,
gyümölcsfák káprázatos virág tiarája,
levegőben kavarodó illat- balzsam.
|
|
 Sz
Ha itt vagy velem,
Elszáll félelmem,
Kezedbe kezem,
Oltalmad lelem.
|
|
 Sz
A vádirat hidd el, egyértelmű.
Nem vagy fiatal, már középkorú sem.
Szépséged a múlté, mely alámerül
|
|
 Sz
Már rég halvány lett a fény
csak sóhajt a régi szerelem,
az öröm ritka, elfonnyadt remény,
meghalt álom egy méregszigeten.
|
|
 Sz
Nyárnak szeretője
minden nyíló rózsa
virágnak virága
élő festékvásznon.
|
|
 Sz
Szeretet élt talán, habár
vele törődni kell,
erő kell hozzá, s vajh ebből,
voltam én bőviben?
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
