|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Idővel az ember megérti a külőmbséget
Milyen hatalmasak közöttünk az eltérések
Külömböző gének kontrolálják életünk.
Legfontosabb kitől örökőltük a lelkünk.?
|
|
Kint esik az eső nem hozzáértőn... bárcsak itt lennél,
Hallgatásom, hallgatásod, egyesítsen az apróságok csendjén
|
|
Mostanában többször látom, hogy szürkébb az égbolt, sőt, már nem tart fánkot a bolt…
Az égboltot sokasodó felhők festik át, szomszéd lova fájlalja patát… |
|
A mi egyszerű csodánk az, hogy mindig szeretünk,
mint az első alkalommal... átélt titokzatos döbbenettel,
|
|
Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe…
|
|
Anyósom, az este
Ahogyan feküdt az ágyban,
Csak úgy egyszerűen a falióra
Fejére esett, egy nagy koppanásban.
|
|
Ma itthon maradtam volna,
A fotelben, csendesen...
Egy régi könyvvel a kezemben,
Barangolva a végtelenben!
|
|
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
|
|
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
|
|
Áldom és gyűlölöm azt a napot
mikor az Isten veled összehozott.
Akkor még nem tudtam,hogy mit
jelent a szenvedélyes kapcsolat.
|
|
Én nem gyógyulok meg a tekintetedtől,
És nem is hiszem, hogy ez természetes,
Miért hazudtoljam meg magam a halhatatlanságtól,
|
|
Velem mindig értetlen volt a világ,
Engem soha nem értett meg nagyvilág…
|
|
Szerettem, mint minden ifjú,
Sok lányt az életemben,
Mindannyian a szerelmes füzetükben hagyták
Nagy betűkkel írva: Ne felejts el engem.
|
|
Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
|
|
Derengél, nem lanyhán az ősz, (Nyár inal!) már itt van hűlő levegőben, hevenyen bősz!
Urak! Fecskét le, vegyetek nyeles gatyát, akadályozzátok |
|
Kora reggel van, már pirkadgat a természet, ébredővé teszi a lelkeket!
Felhőtlen az ég, egyre messzebb látni, nem fáradtság így ezt csak ki kell próbálni… |
|
tavasz van május szirom-nő szerelem
arcát eső veri szél cibálja
szűzi élményeket ébreszt törékeny
a bodor szépség hanyatlik bája
|
|
Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.
|
|
Unottan ül,
és nagyon szép
fekete haja dühös
fénylő kezére, |
|
Ritka, kitaposatlan arcoddal jöttél,
Szelíd helyekről, őszinte gondolatokkal,
Te az égi szférákban született cseleszta,
Billentyűs harangjátékom, lefeküdtél belém vágyat oltva.
|
|
Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek.
Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel.
|
|
Dőlnek a reggeli, éji, esti hőmérsékletek,
Én a régi szebb-jobb régi-időre emlékezek! |
|
Szent István király magasztalva az égig,
Menjünk vissza a történet kezdetéig.
Mondjunk itéletet az igaz bünös felett..
Szabadítsuk fel a régóta bújkáló szellemet
|
|
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
|
|
Kísértetként itt vagyok elmúlt múlt meg közelgő jövő között,
Illúzió minden, a nyárhoz kapcsolódó álmom, összetört.
|
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
