|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az ember csak nézi a fent egyenest feszülő kék eget
És szeme sarkából észreveszi, koszos előfelleget.
|
|
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de azt végig. |
|
Gyűlölet fonta körül ezt a világot,
amiből könnyen kilábalni nem látok.
Minden,ember, ember ellen történik,
kik a megértést keresik, nem lelik.
|
|
Vártalak !
Nem jöttél,
egyedül vagyok,
kínlódok,
|
|
Délután még nagyot napoztam,
Esteledik, nemrég napoztam.
Mélyre kékül az ég,
Ez feszélyezettség…
Árnyakban hosszasan napoztam.! |
|
Mindig van egy vastag fa, így ahová akarok, oda nem látok!
De igy is meglelhettem egy volt csőszkunyhót, egy nagyon ronccsá omlót.
|
|
Mert nem arról szól az élet,
amiről szólni kéne.
S lám így csak kudarcában is
most mélyen szégyenébe réved ! -
|
|
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
Külömséget cask úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük másik felünket. |
|
Nem érdekel már a korom,
iszogatva drága borom,
élvezem az életemet,
mielőtt még mélyre temet
sorsom éltes vén lapátja.
|
|
nem töri el a megrepedt nádat
füstölgő romokon pislogó mécset
a földön gonoszul vihar támad
ne várj amíg a segítség elkésett
|
|
Mese nem volt, e napon megszülettél
Létednek értelme volt… közénk jöttél!
Megszülettél, hogy végre láthasd a saját világod,
Benne volt, hogy majd átélhesd a saját boldogságod…
|
|
Ott mélyen legbelül,
létezik egy talány,
szívemnek érinthetetlen,
szent balkonán:
|
|
Talán ma édesebb mint valaha
Mert megértés az,ami a
Szivünket összetartja. |
|
Türelmetlenül álltunk a hosszú sorban,
fülledt melegben,egy régi múzeumban.
Előttem egy csodás,drága tünemény,
feszült ruhája szembetűnő élmény.
|
|
Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen,
Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen!
Legyél életedben sikeres, megelégedett,
Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett! |
|
De megszorítanám azt a drága kezet,
erőt adni néki, hiszen elfogyott már,
ráncot redőzött rá a sok tél, a sok nyár.
Angyal jött le érte, fönt egy ágyat vetett,
|
|
Ki nem szeret már, az kegyetlen,
Ki nem bocsájt meg – cinikus.
Magunk vagyunk mi lehetetlen,
S közönyünk rémes, kész vírus.
|
|
Hadd maradjak én szép, eleven mese,
A legfényesebb álmod, igen…
Rólam ne szólj, és ne tudjon senki se,
Mindig őriz majd téged szívem!... |
|
(HIQ)
Ez minő?
Sebesség… kell ő?
Életben?
|
|
Ne zárd be ablakod majd nyáron,
Angyalok szállnak rajt’ be éjjelente.
Reakciód aligha várón
A búdat viszik el, a fölöslegest messze.
|
|
Ódon kastély falai közt,
Repked egy denevér,
De vajon mit remél?
Ha a sötétbe feleszmél.
|
|
Csomagolok s elindulok
Hol befelé, máskor meg ki
Mélyléleki, szívüregi,
talán Fülöp szigeteki
|
|
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
|
|
Hazám, te áldott, drága föld,
létemnek gazdag otthona,
ahol a szépség testet ölt,
s ahol a költő sírva költ, |
|
Öregnek, mi az élet? Inalnak, az évek, szinte nyomukba sem érek.
Hol koszos hólében élnek életek, hol realitásban kényszerűen élek. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
