|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
CCXXII. szonett
Már mit is mondhatnék erõm vesztve,
Mint feledett szeretõ, - nem tudom;
Tékozolva dobott meddõ létem,
Porig égett Világom, s otthonom!
Megfagyott könnyeim, burokba zárt
Paradicsom utolsó sugara;
Mert, ha most így, még utólag várt, -
Egy-fohászom károgó madara
Sem rebben felém; csalni mosolyom,
Hogy olvassza mély dermedtségem;
Még ha Naplementém, vagy Alkonyom!
Hiába a több-száz leírt mondat,
S jajként végén felkiáltó jelek,
A várva várt segítség csak elmaradt!
20080617
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- augusztus 11 2008 09:29:02
Olyan lemondóak a verseid néha...ne tessék feladni a reményt!! Csak a kitartásnak van jutalma! |
- augusztus 11 2008 14:07:34
Köszönöm, kedves Heni!
A Remény? - Hmm, hát van olyan?
S ha van is, és õ az, mára már tudom, hogy ki Õ! 
Lélekbõl és szívbõl!
Ígérem, már nem sokat kell "aludni"!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- augusztus 11 2008 14:59:51
Ne panaszkodj, segítség? kitõl várod, nem tudod, hogy az emberek többsége gyarló  .
Az Alkonnyal várj még egy kicsit, úgy is eljön hívni sem kell, mint a Napot sem, hogy helló... ideje felkelni.
A madarak meg károgjanak, mást sem tudnak
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
