|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ha könnyek égetik a szemed,
szaporán pislogsz, ne lássák...
talán szégyenled, meglehet;
a könnyek - úgy érzed - leginkább
kiszolgáltatottá tesznek,
így hát tartásod, gerinced egyenes,
lelked acélosan megkeményíted,
hogy mimóza-sérülékenységeddel
vissza ne éljenek...
Ám ha mégis... hirtelen, a zokogás
zihálva szaggat s tör ki belõled;
fuldokolsz, mert van, hogy kivédhetetlen...
mert mit rejtesz, oly elviselhetetlen;
már mindegy, ki mit gondol; nem számít,
mennyire nehezen viseled, ha sajnálnak;
s már az sem érdekel, ha hátad mögött
kárörvendést sejtesz... nem fontos, hidd el!
A könnyeknek néha menniük kell...
engedd, hadd áradjanak!
Szívnek, léleknek friss levegõ kell,
ússzon fájdalmad könnyeiddel messzire, el...
a könnyeknek idõnként menniük kell,
ne törõdj senkivel, semmivel,
engedd hát, engedd õket
messzire, el... |
|
|
- augusztus 05 2008 07:51:00
Igen, kedves Magdileona!
Így van. A könnyek többször is kibuggyannak szemeinkbõl, de egy-egy alapos zokogás talán még jobban megkönnyíti a szívünket, de az inkább olyankor tör ki belõlünk, amikor mások nem látják. És ez így van rendjén.
Nagyon szép ez a versed is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 05 2008 14:57:45
Néha jó kisírni magunkból mindent... Nagyon-nagyon szép lett megint... |
- augusztus 05 2008 17:21:39
Csatlakoznék a többiekhez!
Nagyon szépen leírtad a valóságot...a sírás szerintem sem a gyengeség jele! 
Különösen a vége tetszik a versnek! |
- augusztus 05 2008 18:37:51
Hát az biztos, hogy könnyebb a lelkünknek, ha ki tudjuk sírni magunkat. Sajnos a kor elõrehaladtával egyre többször könnytõl csillog a szemünk, még akkor is, ha örülünk.
Nagyon szépen megírtad.
Szeretettel:szuzus |
- augusztus 05 2008 21:34:36
A könnyek kellenek néha. A külvilág nem fontos, csak hogy múljon a fájdalom. Nagyon igaz minden sorod. |
- augusztus 05 2008 22:41:31
Köszönöm szépen mindenkinek! |
- augusztus 05 2008 22:50:49
[b]Szia Magdikám
Gyönyörû a versed, magam is több írásomban foglalkozom ennek hátterével, és én is mindíg a gyengeség jelének éltem meg....ma már, teljesen biztos vagyok abban, hogy nem jól gondoltam....
örökké a kedvenc bölcseletem jut errõl eszembe, ami így szól : a sírást sosem szabad visszafojtani, csak arra vigyázz,minél kevesebben lássák,hiszen nincs szükséged sem sajnálkozókra sem kárörvendõkre...a többiek pedig, úgysem értik...
Külön megköszönöm Neked ezt az üzenetet, ismét merítettem belõle...
Sok-sok szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
