Olyan 15-16 éves koromban írhattam ezt a verset,ami dalszövegnek indult.Régen sokat foglalkoztam magammal,a saját problémáimmal,azóta rájöttem,hogy nem csak az én kínjaimból áll a világ,de erre a versre a mai napig büszke vagyok.
Egy lány aki nem tudott szabadulni.
Azt gondolta bárcsak madár
Lehetne és szabadon repülhetne,
Bárcsak tûz lehetne
S örökké égne.
Látni akarta a feltörõ
Füstött a fátyolos ég alatt.
Menekülni akart,de
Nem találta a kiutat.
Csak az eget akarta,
Hogy szabad lehessen.
Egy lány aki érezte a betûk között ragadt.
Azt gondolta bárcsak
Lenne barátja akivel minden
Gondolatát megosztaná.
Bárcsak állat lehetne
Könnyen elsuhanhatna a gondok mellett,
S talán örökre a széllel lehet.
Menekülni akart,de
Elvesztette mindazt amit
Eddig nehezen megszerzett csak azért
Hogy szabad lehessen.
Egy lány azt gondolta
Vár rá valahol valaki,
Ezért mindent maga
Mögött hagyott,s talán
Azóta megnyugodott egy
Másik világban amire
Mindig is áhítozott.
Menekülni akart,s
Megtalálta a kiutat.
Senkisem emlékszik rá,
Réges rég halott volt már.
