Feléd tartok, ha indulok
Fázós, rideg úton jártam
Élnivalót nem találtam
S mégis érzem, célba jutok.
Az elmebaj kerülgetett
Sok barát, ki elengedett
De nem hagytak el soha
A vöröslõ fellegek.
Menekülnék, remegek
Szívemnek mély dobbanása
Visszhangot üt a konyhában
Kire egész életemben vártam
Itt áll most, és kétkedek
Csak ismerj fel, s elmehetsz.
Kondrakati - július 24 2008 13:51:45
Kire egész életemben vártam
Itt áll most, és kétkedek - ez a két mondat nagyon megragadott, az egész versnek ez a lényege. Nagyon szépen megfogalmazott érzések.
voyager - július 24 2008 21:50:12
Szia!
Én is az utolsó sorokat emelném ki, szerintem nem látszólagos az ellentét.
"Szívemnek mély dobbanása
Visszhangot üt a konyhában"- ez szuper, és eredeti
Összességében nagyon tetszett a versed!
v.
Teardrop - július 25 2008 00:39:49
Köszi.. :))
Valóban nem látszólagos az ellentét, ilyenek voltak az érzéseim.. :)
