Csak bámulom
ezer éve itt hagyott
megkövült lábnyomom,
mely fölött,
egykor mint papírsárkány,
víg lelkem röpködött,
s a szivárvány zsinór vége,
belesimult egy angyal
törékeny kezébe.
Csak bámulom,
a múlt vasalt vakablakát,
a régi dalt dúdolomr30;.
r30;.érzem a hársfa illatát,
ami itt virította el ifjúságom,
itt, hol csak megkövült
lábnyomom találom,
hol elkezdõdött
s majd véget ér
egy álom.
