|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Most megy a legmélyebbre a levegõ.
Most õ belém lát, és lelkemben csak lebeg õ.
Furcsán nyugtalankodok, pislogok.
Furca, hogy szemembõl víz csorog.
Poharam újjátöltöm, pedig még
Ki sem ürült eddig még.
Az ágyam csalogat, hív és édesget,
Az álmom kíván nekem keserût, édeset.
Italom szétmarja a gyomrom,
Illatom facsarja ferdévé az orrom.
Mámorom most más is érzi,
Ki talán alszik, talán az eget nézi.
Ahogy én fogom, de füst nélkül,
Mert a muszájon szükség ül.
Ti színek! Szívtok magatokba,
Neved szívem, vérünkkel átszalagozva.
Még bódulok, még csak tervezem,
Hogy az ég felé hajítom a két kezem.
Hátha elkapom a lábad.
És visszahúzlak, mert visszavárlak.
Én élni akarok. Én megteszem.
Én odaadom tekintetem. Én elveszem.
Te visszaadod, mert kiabált!
És azt mondta: "Szeret ki téged kitalált!"
Csak te vagy olyan, amilyennek én látlak,
De jellemed, tán más. Szemeid mást látnak.
A poharam csókja hideg. Az enyém rideg.
Õrjöngök, ha látlak. Meghalt minden ideg.
És minden idegen. Csak a való álomképét látjuk.
Csak õ esküszik viszonlátást. És csak mi várjuk.
Hold! Nap! Szaturnusz, és minden égitest!
Égessétek, pusztítsátok a hûtlen hitvest!
A Plutot. Az udvar jég-harmatát,
A Mankót, a Bort és a Pacsirtát! |
|
|
- július 15 2008 13:01:16
Ajaj ephix...Inkább kapd el a lábát,
Mint kívánj rá pusztulást |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
