|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Rongyos kabátomat magamra terítem.
Egy kartonpapírra részegen ráfekszem.
Bámulom a holdat és a csillagokat,
Néha a sötétben egy kutya felugat...
Az égen csillagok hada fogócskázik,
Míg lent a papíron ezer bogár mászik.
Régen elfeledtek azok, kik ismertek...
A hozzám tartozók messzire eltûntek.
Odébb egy kukában sorstárs kotorászik,
Nem talál ott semmit, s hangosan pofázik.
Szárnysegédem volt õ a rég letûnt múltban,
Mikor kitüntettek, mert helytálltam a harcban.
Aztán obsitomat mikor zsebre tettem,
Szélnek eresztettek és egy senki lettem...
A becsületrendeket én zaciba dobtam,
És ellenértéke lement a torkomban...
A katonai sátort felváltotta az ég.
Borostás arcomat befedte rég a jég...
Bõr talpú bakancsom már elkopott mára,
A talpam a hidegtõl naponta átjárja.
Éjjelenként, mikor vad álmok gyötörnek,
Sikátorok mélyén a kopaszok püfölnek...
Kardom kettétörték s vele az életem,
Lelkem pokol kínját nem látja senki sem.
Mert ütések helye nem kínoz oly nagyon,
Mint a kongó lelkem okozta fájdalom,
Melyet szeretteim elvesztése hagyott
S szívem mélyébe pecsétként taposott.
Kopott utcakövek, hideg hétköznapok,
Szürke házfalak, és kopott fényû padok
Társaim csak nekem, s lógok a semmibe...
Melegedni térek egy füstös restibe.
Kienged a testem, de a szívem jeges.
Remegõ kezemben kilöttyen a feles...
Megiszom s gyomrom marja ott legbelül,
Amíg iszom, addig a sok gondom megenyhül.
Ünnep közeledvén járom az utcákat...
A házakban lassanként díszítik a fákat.
Családokat látok, kik boldogok egymással,
S én karonfogva járok a magánnyal...
Majd jön ismét a tavasz madárcsicsergéssel,
Vajon helyet cserél-e a bennem dúló téllel?
Találok-e zugot, hol ismét szeretnek?
Mennyit kell szenvedni a hontalan embernek? |
|
|
- június 22 2008 09:57:59
Szia horika!
Nagyon-nagyon jó ez a vers. Tökéletes rajz, korunk hajléktalanjainak életérõl. Ha elbeszélgetnénk velük, sokszor megdöbbennénk kik azok, vagy kik voltak, akik most az utcán kényszerülnek élni. Nekem tetszett. Szeretettel: zsuzsu |
- június 22 2008 13:21:49
Írunk róluk, de tenni nem tudunk semmit értük. Lehet nem is nekünk kéne.
Üdv. Joli |
- június 22 2008 14:03:15
ez a vers akkor született, amikor válófélben voltam az elõzõ páromtól. A jelenlegi kedvesemmel éltem Szegeden, addig is, amíg lement a válóper. Viszont Kecskeméten dolgoztam. Egy reggel, amikor jöttem át melózni, azon kaptam magamat, hogy hajléktalan vagyok a saját városomban. Ezek az érzések rohantak meg... |
- június 22 2008 20:38:22
Szia horika!
Nagyon megfogott versed. Örülök, hogy magyarázatot fûztél a hozzászolóknak, így szívem megkönnyebbült. Sajnos vannak olyan hajléktalanok, akik nem is akarnak változtatni életmódjukon.
Üdvözlettel:szuzus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
