Csukd le szemed,
elviszlek oda
hol lesben áll a sötét...
Ne félj,
add a kezed,
nézd !
ott szunnyad a fény...
Álmok birodalma ez,
hol imát mormol a szél...
Gyanakvó színek,
érintsd meg szelíden,
-egy tükör...
-egy gondolat...
és szembetalálod magad
egy emlékkel,
mely hasogat...
szuzus - június 18 2008 13:36:56
Szia!
Nagyon szép! Gondolatébresztõ versed.
Szeretettel:szuzus
Magdileona - június 18 2008 21:17:11
Nagyon szép lett! Én is szívesen mennék...
Szeretettel: Magdi
sziszifusz - június 19 2008 16:13:17
Szia Szosz!
Sokat töprengek verseden...
Érzéseket közvetítsz, és próbáltam követni az utasításokat.
Velem ez történt: Elvittél egy veszélyes helyre, majd megnyugtattál.
Nincs baj, ez csak álom! De a szinek, és az imátkozó szél mégiscsak végzetembe vihetnek, de hallgatok rád. Megérintem a furcsa szivárványt, és tükörré változik. benne egy szomorú emlékkép. Jó volt rágondolni, még ha fájt is.
Úgy érzem, ezt magadnak írtad régebben...
Szeretettel Sziszu
