Ha megtehetném,
egyetlen könnycseppel megsemmisíteném,
és örökre elfelejteném
ami a lelkem legmélyében él.
Fájdalom, mely a szívemet mardossa,
bánat mi a lelkemet tiporja.
Kitörölném szívesen amit érzek,
a könnyekkel, mik csak peregnek és peregnek.
Ám hiába is teszem,
ezek a könnycseppek csak kárba vesznek.
Nem változik semmi sem,
mélyen dúl a harc a szívemben.
Hinni és remélni?
Ó!
Minek is...
Már csak hittem és reméltem a szebb jövõben.
szhemi - június 17 2008 18:42:51
Kedves Eva! Nagyon szép, de szomorú a versed. Felejtsd el a rosszat és bizz a jövöbe
Ayame - június 17 2008 21:13:25
Elég letargikusnak tudható be ez a vers. De szépen megfogalmazott. Ismervén téged, kedves eve, tudom miért születnek ezek a versek, de hidd el, egyszer minden úgy ahogy idõvel rendbe jön.. örömmel olvastalak!
Ayame
jnikolett - június 17 2008 21:21:14
pontosan leírtad az érzelmeimet....azt hiszem hasonló dolgokat élek át én is, mint amiket te átélhetsz...
Nagyon jó a vers.. olyan tényleg: szépen használod a szavakat .
Eve - június 18 2008 16:38:32
Kedves Szhemi!Igyekszem a rosszat feledni és az örömet keresni!Üdv:Eve
Eve - június 18 2008 16:39:46
Kedves Porszem!Örülök hogy tetszetT!Igen nagyon jó lenne ha a könnycseppekkel elfeledhetnénk a rossz emlékeket és a bánatot!Üdv:Eve
Eve - június 18 2008 16:41:34
Kedves Ayame!Reménykedem én is benne hogy idõvel minden távoli rossz emlék foganatja hamuvá válik majd a szemeimben!Köszi a kommentet barátném!Üdv:Eve
Eve - június 18 2008 16:42:26
Kedves Jnikolett!Örülök hogy olvastál és annak is hogy tetszett a versem!Sokan hasolóan gondolkozunk!Üdv:Eve
tenger - június 18 2008 20:43:02
legyen tiszta könnyed mindig olyan mint a mosolyod reményt és szebb jövõt adó! Szilárd
gyönyörû a versed
.
