Tõled vártam az elveszett reményt,
Hogy csillaga újból ragyogjon;
S fényével szórja be az est egét,
Mint, nem oly rég, nyári napokon!
- De közben õsz lett, s halt a napsugár,
Még sírt a magányos Telihold is;
Mert senki se járta vendégként udvarát,
S így szégyenében, többször elfogyott is!
Majd takarót hintett a rideg tél,
S fedte fátylával a zörgõ ágakat;
- De hol van már a feledett remény,
S hol van az, ki adhatta volna azt?
- Mert eltûntél, s eltûnt még egy év,
De keresni foglak, hátha eljössz még!
20080119
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
denes - június 07 2008 05:31:35
Szép volt Lajos, kedves és hangulatos.
reitinger jolan - június 07 2008 10:33:47
A remény benned kell, hogy legyen, ne mástól várd.
Szeretettel Joli
Ariadne - június 07 2008 14:38:26
Háááát.... azt hiszem, mégsem veszett el teljesen az a remény,
Ha ez a befejezés:"De keresni foglak, hátha eljössz még!"
Ne add fel!
Akkor jönnie kell!
LouisdelaCruise - június 08 2008 20:58:45
Köszönöm,
- bár az idézet szerint
"A remény hal meg utoljára!"
Hmm, azért errõl is van egy szonettem!
(az éppen következõ)
