|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Napjaim vánszorgó útján
az aszály ver sátrat,
por száll léptem alatt:
kavargó alázat.
Napjaim egyre csak peregnek:
sorsom kiszakadt zsák,
elszakadtak rég a boldogság cérnák,
mik befoltozták.
Napjaim menekülnek egyre,
sarkukban az ijesztõ semmi csahol,
de rázuhannak, mint robbanás a csendre
a tudatra, hogy nincs megnyugvás sehol.
Napjaim örök öngyilkosok
elõttük a jövõ:füstölgõ híd,
s mennek a recsegõ deszkákon,
hogy átérnek, sohase hidd!
Napjaim égnek, de bennük marad
minden kín, fájdalom,
s lángolok velük én is,
a gyufát hátradobom a vállamon.
|
|
|
- június 06 2008 08:13:35
Nagyon szomorú, mély hangulatot áraszt a versed...Szívenütõs... |
- június 06 2008 09:48:21
Kedves Janus!
Nagyon szomorúan szép gondolatok a napok múlásáról, az elvesztett boldogságról, melyek cérnaként fogták össze sorsodat, s amely aztán kiszakadt.
De így, vagy úgy, egyszer átjutunk a "túlsó partra"!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 06 2008 17:28:17
Kedves Janus !
Te mindig gyötröd magad verseidben. Biztos jó okod van rá.
Lelki deffekt vagy egyéb letargia, depresszió, mûvészi megfogalmazásban.
Mivel lehetne Téged ebbõl kizökkenteni ?
Felrakod verseidet és senki más verséhez nem szólsz? Érdekelne, hogy mi aggaszt Téged ennyire, ha megtisztelsz vele.
Együttérzõ szeretettel Joli |
- június 15 2008 12:51:24
Sziasztok!
Nagyon köszönöm!
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
