Napkorong

H

Óh, kedves

Ha búzavirágod, kalász hada rejt,
Vagy vérpipacsod mérge rontja testem;
S ha rózsád szirma tûzpirostól retten,
Mert béklyózza tövise, s az elzárt kertje!

S ha friss a lehelet, rongyolt tél után,
Mikor nyílik az elsõ hóvirág,
S a tavasz-végi Margaréta, míg tán
Szeret, nem szeret, vagy balsorsra vár!

De lehetsz elnyíló piciny kék-virág,
S lehetsz hanyatló vérû pipacsszín;
S rózsa is, tûzpiros, vagy szûz-fehér,
Kit már nem véd tövise, ha szirmát veszíti!

Mert mezítelenre vetkezte szépséged az idõ,
Míg nélkülem éltél, majd fonnyadtál, - Te Nõ!

20080118
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - június 04 2008 09:29:32
Lám, lám, ezért nem szabad elhagyni a Nõket. A Nõ mellé Férfi kell, hogy idejekorán ne hervadjon el!
Nagyon szép a vers!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

reitinger jolan - június 04 2008 17:31:33
Kedves Lajos ! Nem ér már megint szenvedni !
Egy hipotézis:
Páncélunk arra is jó, hogy a világot megvédje. Tõlünk.
Szeretettel Joli

Henkee - június 04 2008 17:42:32
Lajos!
Az eddigi egyik legszebb sonetted! És ez nagy szó, mert olyanokat írsz, hogy nem tuzd az ember dönteni, melyik a jobb

A szavak játékos fogócskája a színekkel.....talán ez teszi a csodát

Szeretettel:Henkee

LouisdelaCruise - június 04 2008 20:37:45
Köszönöm kedvességetek!

Ha szenvedünk, ha nem, s a világ, ha fél, ha nem,
de akkor is szeretetre méltó, (még ha a legszörnyûbb "bájával" is kecsegtet!)

Kedves Heni, hogy melyik a legszebb?
Van olyan nap, mikor fintorogva olvasom (ezt én írtam... - mind?)
miért, és kinek, ... kell ez egyáltalán?
- olvassák?
Van, hol "szonett-királynak" neveznek "egyesek", de manapság, megelégszek csak egy "halandónak" lenni!
... és néha arra gondolok, hogy, - bár, ne írtam volna le soha, egyetlen mondatot sem!