|
 Vendég: 53
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Hűvös szél fúj miattam...
Andi vagyok és ez egy hosszú történet,
kéz a kézben jártuk be a vidéket.
Tengerpart, városok, fények az égen,
egyiptom homokja a közös emlékben.
Azt hittem, egymásnak vagyunk teremtve,
de másnak adtad, amit nekem ígértél remegve.
Karesz, mondd, hogy tudtad ezt megtenni,
mikor én még mindig téged tudlak csak szeretni?
Tavaly láttalak utoljára,
azóta csend ül minden szobára.
Egyedül vagyok, mégis úgy érzem,
a hiányod alszik mellettem ébren.
Nem bízol bennem, mindig azt kérded,
van-e valaki nálam, akihez visszatérjek.
Pedig nincs másom, csak te jársz az eszemben,
a neved visszhangzik minden lélegzetemben.
Megcsaltál, mégis hiányzol nekem,
elvesztettél, mégis bennem élsz, kedvesem.
Ha egyszer hűvös szél fúj a szobádban,
tudd meg, akkor adtam fel végleg magamban.
Őrzöm a képeket egy régi fiókban,
a mosolyod ott maradt minden pillanatban.
A világot együtt láttuk, mégis érzem itt a vég,
egyetlen hazugság mindent szétszakított rég.
Lehet, hogy messze vagy, lehet, hogy mással,
de én még beszélek hozzád a félhomályban.
Kérdezem az éjtől, hogy vajon merre jár?
És a válasz helyett csak az üres ágy vár.
Nem tudom, mikor lettünk idegenek,
mikor fakultak ki a szép ígéretek.
Csak azt tudom, bármerre is nézek,
minden út még mindig hozzád vezet.
Nem bízol bennem, mindig azt kérded,
van-e valaki nálam, akihez visszatérjek.
Pedig nincs másom, csak te jársz az eszemben,
a neved visszhangzik minden lélegzetemben.
Megcsaltál, mégis hiányzol nekem,
elvesztettél, mégis bennem élsz, kedvesem.
Ha egyszer hűvös szél fúj a szobádban,
tudd meg, akkor adtam fel végleg magamban.
Nem haragszom már, csak fáradt vagyok,
a szívem alatt régi sebeket hordozok.
Ha egyszer keresnél, talán már nem felelek,
mert nem tudok megtanulni élni nélküled.
De ha az éjszaka csendje rád talál,
és egy hideg fuvallat az arcodhoz jár.
Ne félj tőle, ne kérdezd, honnan jött,
az én búcsúm lesz, ami hozzád visszaszökött.
Nem bízol bennem, mindig azt kérded,
van-e valaki nálam, akihez visszatérjek.
Pedig nincs más, csak te jársz az eszemben,
de lassan elengedlek könnyes csendben.
Tavaly láttalak utoljára,
most búcsút ír a szél az ablakodra.
Bejártuk együtt az egész világot,
de nélküled tanulom meg, mi a szabadságot.
Mégis szeretlek, pedig megcsaltál engem
a hét év minden percét magammal viszem.
És ha egyszer hűvös szél fúj majd miattam,
abból fogod tudni, mikor végleg feladtam.
Gubacsi Sándor
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
