Mond mi lesz Így velem?
Isteni felhők, mondjátok, hová tűntetek,
miért hagytátok, hogy egyedül legyek?
Az éj rám borul, csend ül a szobámon,
álmatlanul forgolódom, nem jön az álom.
Folyton csak ő jár a gondolataimban,
egy régi hang visszhangzik a szívemben halkan.
Ha van még út, amely hozzá vezet,
mutasd meg, Istenem, hol lehet a szeretet.
Mondd, mi lesz így velem, ha nem talál rám a fény,
nélküle létezik e számomra új ösvény?
Kérlek, segíts, Istenem, ne hagyj elveszni,
taníts még egyszer hinni, taníts remélni.
Ha ő messze jár, küldj utána jelet,
hogy ne kelljen örökké várnom őt lehet.
Az ablakon túl lassan hajnalodik,
de bennem az éjszaka még mindig álmodik.
A párnám őrzi minden könnyemet,
és a csendben átsírt egész életemet.
Talán a szél viszi el hozzá szavam,
talán még őrzi ő is, ami köztünk volt halkan.
Ha a sorsunkban maradt egyetlen pillanat,
vezesd vissza hozzám az elveszett utat.
Mondd, mi lesz így velem, ha nem talál rám a fény,
nélküle létezik e számomra új ösvény?
Kérlek, segíts, Istenem, ne hagyj elveszni,
taníts még egyszer hinni, taníts remélni.
Ha ő messze jár, küldj utána jelet,
hogy ne kelljen örökké várnom őt lehet.
És ha nem jön vissza, adj erőt elengedni,
ami fáj a szívemben, lassan elfeledni.
De amíg az égbolt fölöttem ragyog,
hadd higgyem, hogy még nem vagyok egyedül, ha sírok.
Mondd, mi lesz így velem, ha rám talál a fény,
ha egy új reggel gyógyít majd a szívem mélyén?
Kérlek, segíts, Istenem, őrizd még reményem,
ne engedd, hogy örökre elvesszen a a csönd bennem.
Isteni felhők, ha újra visszatértek,
mondjátok meg neki, hogy még mindig szeretlek.
Gubacsi Sándor
|
|
