|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Édesapám emléke....
Apám szeretetén négy gyermek osztozott,
következetes szigora jótékonyan hatott.
Nem mondtam el neki soha elégszer,
hogy érte lettem az, aki ma lettem ember.
Ha tévedtem, ő terelt a helyes útra,
csendben állt mögöttem, ha a sors rám borult ma.
Szava néha kemény volt, mégis védő fal,
ma már értem, bennem él minden szavaival.
Apa, mondd, hallod-e még a szavam odaát?
Szívemben őrzöm minden mosolyod nyomát.
Nem köszöntem meg, hogy felneveltél engem,
hogy tartottál, mikor széthullott a lelkem.
Apa, hiányzol, itt maradt a csend,
a házban még a hangod visszhangozik bent.
Ha rád gondolok, megdobban a szívem,
suttogom neved, míg élek, míg létezem.
Apámnak napját már nem ünnepelhetem,
csak a fejfáját ölelem át a temetőkertben.
A márvány hideg, mégis forrón éget,
ahogy elmesélem neki a tegnapok életét.
Itt hagyott minket, búcsúszót se hagyott,
csak a csend mondta ki, véget ért a napod.
Két hétre rá örökre elment Édesanyánk után,
két árva fény ragyog most az ég peremén talán.
Apa, mondd, hallod-e még a szavam odaát?
Szívemben őrzöm minden mosolyod nyomát.
Nem köszöntem meg, hogy felneveltél engem,
hogy tartottál, mikor széthullott a lelkem.
Apa, hiányzol, itt maradt a csend,
a házban még a hangod visszhangozik bent.
Ha rád gondolok, megdobban a szívem,
suttogom neved, míg élek, míg létezem.
Anyánk két héttel előbb ment el az úton,
azóta a függönyök át a fényt is másként súgom.
Azóta az asztalnál két üres szék áll,
a múlt mellém telepszik minden éjszakánál.
Neki is már csak virágot vihetek,
egy kő alatt őrzi álmát a szeretet.
Két név egymás mellett, két csendes világ odaát,
két szív dobban bennem tovább, de mégis rájuk lát.
Apa, mondd, hallod-e még a szavam odaát?
Szívemben őrzöm minden mosolyod nyomát.
Nem köszöntem meg, hogy felneveltél engem,
hogy tartottál, mikor széthullott a lelkem.
Apa, hiányzol, itt maradt a csend,
a házban még a hangod visszhangozik bent.
Ha rád gondolok, megdobban a szívem,
suttogom neved, míg élek, míg létezem.
Ha újra kezdeném, mást szólnék ma már,
nem rejteném a könnyem, mikor a szívem fáj.
Megköszönném százszor, hogy őrizted napom,
hogy elfogadtál akkor is, mikor magam hibázom.
Most minden kimondatlan szó nehezebb,
mint a kő, mely alatt pihenteted szívedet.
De érzem, hogy vigyázol rám valahol nagyon,
a csillagfényben apám tekintete ragyog a falon.
Apa, hallgasd, most elsuttogom neked,
köszönöm az életet, minden percet veled.
Veled élhettem, hogy veled nőhettem fel,
a hiányod tanít, de az emléked felemel.
Apa, hiányzol, mégis itt vagy a lelkemben,
ott vezet a kezed, minden döntésemben.
Ha rád gondolok, megdobban a szívem,
amíg dobban, addig élsz bennem, míg létezem.
Gubacsi Sándor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
