Emlékezz rám 2...
Emlékezz rám, csak téged erre kérlek,
ezen órákból, lesznek a szép emlékek.
Ezek az órák, mitől még talán élek,
az érzéseid, melyek olyan mélyek.
Emlékezz rám, mikor süvített a szél,
téli éjszakán, mikor tőlem elmentél.
Akkor jöttem rá, átéltem már párszor,
egy másik életben, legalább vagy százszor.
Emlékezz rám, hogy hány életben láttál,
vajon akkor is, te olyan nagyon fáztál.
Hány életben volt, az hogy mi egyek vagyunk,
hogy együtt élünk, hogy együtt meghalunk.
Emlékezz rám, kérlek legalább egyszer,
ezen életben, nem kell sok ezerszer.
Elég lenne ó, csak egyetlen pillanat, mit a szerelmünk, újra és újra átitat.
Emlékezz rám, hogy mennyire szerettél,
másik életben, talán több is lehettél.
Énnekem csak ez, ez az élet érdekel,
miben úgy szeretél, szívvel és lélekkel.
Emlékezz rám, utoljára kérem ezt,
nem kérek mást, csak dobd le azt a jelmezt.
Mi álcáz téged és lelked eltakarja,
mi az én szívem, mindíg felkavarja.
Emlékezz rám, és hogy búcsúztál el,
azóta már a, szívem nem éred el.
Úgy mentél el, hogy el sem köszöntél,
azóta fúj néked, minden éjjel hűvös szél.
Gubacsi Sándor |
|
