|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A szivárvány színei kifakultak,
Mind elt?nt, szürke maradt,
Es? után egy folt volt csak a felh?k alatt.
S ha ránéztem, magamat láttam,
Ahogy bénán, bambulva álltam,
Akartam, de nem vitt tovább a lábam.
Ez a szürkeség nem halványult,
Lassan máshová is átnyúlt,
Az ember egy hét múlva szürke eget bámult.
Az id? múlt és t?ntek el a színek,
Hallva kövültek meg az emberszívek,
Kopár lett minden, üresek a rímek.
Már csak nosztalgia volt a kék ég,
S a t?z, amely pirosan ég,
Feledésbe merült a szivárványszín rég.
A gyerekek nem tudták, mi az a sárga,
Vagy hogy milyen szín? a spárga,
Sem azt, hogy barna a fa rücskös ága.
A f? pedig aranylóan hamvas zöld,
És fekete, fekete a frissen ásott föld,
Fehér a mez? felett gomolygó reggeli köd.
A naplemente lilás sugarai nem léteztek,
Az emberek már minden szürkének éreztek,
De történt valami, amit nem képzeltek.
Felröppent az utolsó sokszín? csoda,
Egy pillangó lehetett, vagy micsoda,
Szárnyán volt az igazi színek otthona.
A leveg? sikításoktól remegett,
El?ször minden ember rettegett,
De a sok szív lassan felmelegedett.
És kék lett a tenger, kék az ég,
Már tudták piros a t?z, ha ég,
Az emberek több színt akartak, még!
Már örökké tudják milyen a sárga,
S a szivárványt egyre több szín várja,
Nincs többé a szürkeség vad árnya.
És tudd egy pillangó sem mihaszna, emlékeztet,
Emlékeztet arra, mit mindenki elfeledett,
S amit a világ színes pora alá eltemetett.
2007. jún.18. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
