|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Vannak tárgyak, amik már nem emlékek, hanem béklyók. Ami nekem fojtogató por és kacat, másnak az új világ ígérete lehet. A padlássöprés nem pusztítás, hanem helycsinálás a fénynek: a húsunkba mart múlt elengedése, hogy a lélek újra épülni tudjon.
Lépcső nyikorog, a múlt pora fojt,
minden sarokban egy elfeledett folt.
Kezemben a tegnap: törött lámpa, a vén óra,
már nem várunk soha többé a javító szóra.
Ami nekem kacat, másnak talán kincs,
a felesleg láncán végre szakad a bilincs.
Kiszórni a lomot, mi a szívet csak nyomja,
maradjon a lélek tiszta, gondoktól üres tornya.
Mert aki ajándékba viszi a múltunk darabját,
az oldja fel végleg a teher nehéz kapuját.
Ujjamhoz tapad a harminc éves por,
minden limlom egy elfeledett kor.
Egy kopott játék, egy csorba bögre,
azt hittem, itt maradnak velem örökre.
Mert nehéz a kéznek elnyitni a markát,
mikor a múltunk darabját a húsunkba marták.
De látszik a csillogó szem, az öröm, az őszinte,
ahogy szemetem kincsként viszik el a messzibe.
Ott, ahol nekem már csak teher és emlék,
nekik egy új világ, egy ismeretlen vendég.
S ahogy távolodnak a kapun túlra,
úgy épül a lelkem is, darabról darabra, újra.
Wino-Amnis
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
