|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A fájdalom ami belülről éget, megfertőzte a lelkemet
Nem vágyok én jóra, s szépre, csak múljon el az érzelem.
Múljon el az érzelem, mint a hideg telek hosszú sora.
Múljon el, s értsem meg végre: az élet nem ilyen mostoha.
A csodás élet minek értelmét kéne keresni,
Értelmetlen számomra, mert nem bírok feledni.
A csodás élet, miben vannak még értékek,
Keresem, de nem lelem lelki békémet.
Lelki békém, mint gyönyörű madár elszállt,
Messzire repült, és haza régóta nem talált.
Nem talált, mert nem volt hova jönnie,
Sivatagban repül, hol vizet kéne lelnie.
Lát egy messzi tavat, de az inkább délibáb,
Délibáb, melynek vize csak csillogó porvirág.
Szomjúságát most nem enyhítheti az úton,
Tovább repül hát, hogy végre vízhez jusson.
A pillanat képe neki újra nagy reményt adott,
Tovább harcol, hogy megélje a holnapot.
Túl kell élnie, hisz őt valahol hazavárják,
Fiókájának nagy szüksége volna már rá.
Egy gondolat tartja benne még a lelket,
Fiókája, a hosszú útról nem tehetett.
Nem tehetett, mert nem ő hibázott,
Ez csak fájdalom, mi jelenti most a világot.
Fájdalom, ami nem hagy nyugodni,
Érzelem, ami csak dühöt tud okozni.
Vágyálmok sora amik széttépik lelkemet,
Múlniuk kellene, mert tovább így nem mehet.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
