|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem…
Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom.
Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod.
Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét…
Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok.
Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága.
Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő…
Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás.
Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted.
Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca.
Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég!
De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott?
Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) „A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban.
|
|
|
- november 24 2025 21:02:27
A versed nagyon erős hangulatú, sötét, önvizsgáló és őszinte. A tükör motívum jól működik, mert egyszerre külső és belső látleletet ad. Nemcsak az arc redőit, hanem az élet terheit is feltárja. A képek következetesen végigviszik a gondolatot, és szépen váltakozik bennük a konkrét (ránc, homlok, haj) és a lelki tartalom (lemondás, kétség, bosszú). A végén felvetett kérdés pedig jó ellensúly. Finoman megnyitja a verset arra, hogy a tükör nem csak a fájdalmat őrző felület lehet.
Rövid, erős, kerek mű.
Sok szeretettel gratulálok!
Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
