Elment a világ,
Lement a nap,
Aludni kéne
Az ágyam alatt.
Mert ha amott alszom,
A kõszirt peremén,
Meghalnék én holnap,
S rögtön kellenék
Az ördögnek, az árnynak,
Mely megfogná karom,
S rángatna le a mélybe;
Az az ocsmány kéz
Kiszakítaná lelkem,
S a szívem feszülve égne
Ezért ha elmúlik az idõ,
S meghal a fény;
Mikor lemegy a nap,
Tudod, én is alszom;
Lent, az ágyam alatt.
