Napkorong

Juhász Gyula: A kis Tisza hídján / Auf der kleinen Theiss Brücke

A kis Tisza hídján

A kis Tiszán át karcsú híd vezet,
Borongva állok a zöld víz felett,
Mely szilaj ifjúsággal, boldogan,
A mármarosi bércről most rohan.

Előtte az út hosszú és szabad,
Új tájon várja az új pillanat,
Kitárul előtte a végtelen,
Öleli büszkén és szerelmesen!

A hídon bús, kaftános raj mozog,
Ünnepi estén itt imádkozók,
Monoton dallam zsong a víz felett,
Kopottan, fázón ünnepel Kelet!

Ifjú Tisza, vad vággyal törtető,
Te fiatalság, szépség és erő,
Elnézem elmélázva a habot,
Mely tiszta zöld, acélos és ragyog.

S a másik Tisza jut eszembe már,
Mely Szeged táján oly merengve jár,
Iszapos, álmos, csöndes ott szegény
És rozsdás emlékek a fenekén.

És ahogy állok e zöld víz felett,
Valami nagy nyugalmat érezek:
Tisza! Vár ránk a tenger, a halál,
De ifjúságunk itten újra vár!

Juhász Gyula: 1883 – 1937

Auf der kleinen Theiss Brücke

Über die Klein Theiss eine Brücke führt,
stehe über dem Wasser so berührt,
das mit ungezähmter Jugend schnell fliesst,
sie rennt herunter von der Marmor-Frist.

Der Weg vor sie ist so lang und zwanglos,
neue Landschaft erwartet sie sorglos,
das Unendliche öffnet sich vor ihr,
es umarmt sie voller Stolz und Habgier!

Ein Schwarm ist auf der Brücke mit Schauben,
die hier an das Abendgebet glauben,
fade Melodie summt übers Wasser,
der Osten feiert, zerfranst im Nassen!

Die junge Theiss, bricht vor wilder Sehnsucht,
die Jugend, Schönheit, Kraft, voll von Eifersucht,
nachdenklich schaue ich auf die Wellen,
welche sind so tiefgrün, stählern und quellen.

Die andere Theiss kommt mir schon in Sinn,
der so nachdenklich durch Szeged fliesst hin,
schlammig, schläfrig, ruhig ist der arme,
rostige Rückblicke ohne Charme.

Wie ich über dem grünen Wasser stand,
ein beruhigend grosser Friede fand:
Theiss! Das Meer und der Tod warten auf uns,
doch hier wartet noch, unser Jugendwunsch.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni