|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Dal a szülőföldről
A szívembe emlék csendül
Messze földrül, idegenbül,
Idegenbül, onnan, onnan,
Ahol egykor otthon voltam.
Ahol egykor fölsarjadtam,
Honnan végképp elszakadtam,
S hova szívem visszafáj még,
Virul-e még az a tájék?
Nyit-e virág még a réten?
Zeng-e nóta a környéken?
Hûvös erdõ ad-e árnyat
Turbékoló galambpárnak?
Hát a város, hát a népe –
Ifjuságom száz emléke?…
A nagy utcán járva-kelve,
Van-e még, ki rám ismerne?
– És visz a vágy sebes szárnyon,
És a tájat, ím, bejárom,
S búja ébred a szivemnek:
Engem itt már nem ismernek…
A szivembe emlék csendül,
Óh jaj, immár idegenbül;
Ezer emlék: csupa bánat,
A szemem is könnybe lábad.
A szemem is könnybe lábad,
És elhagyom ezt a tájat,
S nem maraszt más elmenõben,
Csak egy sír a temetõben…
Sajó Sándor: 1868 -1933
Das Lied von der Heimat
Ins Herz kommt die Erinnerung
von der Ferne, starke Bindung
von der Ferne, wo ich herkam,
wo ich damals zu Hause war.
Dort, wo ich gross geworden bin
woher mich mein Schicksal vertrieb,
wohin mein Herz schmerzt laufend
wie ist heute, dort die Gegend.
Auf dem Feld blüht noch die Blume?
Springt das Lied weiter, wir ein Funke?
Der kühle Wald gibt noch Schatten
den gurrenden Taubenpaaren?
Unsere Stadt, wie das Menschlein
hundert Erinnerungen an Jung sein?
Auf der Hauptstrasse spazierend
gibt es jemand, die mich noch kennt?
Der Begierde gibt mir Flügel,
und besuche jeden Hügel,
mein Herz spürt jetzt grosse Leiden:
Hier kennt mich schon lange keiner.
Ins Herz kommt die Erinnerung
von der Ferne, jetzt als Warnung;
Tausendfach, nur noch Wehmut,
das Auge von Weinen wehtut.
Die Augen von Weinen leiden,
dieser Gegend werd ich meiden,
das, was mich noch bremsen könnte,
wenn an Friedhof ein Grab sich öffnet …
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 15. vasárnap,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
