Napkorong

Megvan még a (enyém volt...) régi ház, de sorsom elvitte a fejem fölül,
Így néha nosztalgiából kilesek én stikában a sarokház mögül…
Így már nekem nincsen régi ház, nincsen melléképület,
Eltelt idő miatt, már tán’ nem is érzem át lényedet.

Anyám! Ott volt veled az egész gyermekkorom,
Minden teljesült, ha azt mondtam, hogy akarom…
Anyám! Ott volt veled az egész gyermekkorom.

Sokszor bíz’ jó volt veled,
Öleltelek és jó volt veled.

Ma már tudom, ha olyan beteg napod volt, akkor biz' nem szerettél,
Ha olyan napod volt, rajongva öledbe vettél és úgy szerettél…
Ma már tudom, ha olyan beteg napod volt, akkor biz' nem szerettél.

Voltak nekünk szép napjaink, sokszor vittél a Széchenyi fürdőbe,
Ott, mint vaddisznók dagonyáztunk, lubickoltunk forró, meleg vízbe…
Voltak nekünk szép napjaink, sokszor vittél a Széchenyi fürdőbe.

Gyermekkoromban még vittem neked virágot anyák napjára,
Gyermekkoromban nagyon készültem a ’rosszabb’ anyák napjára…
Gyermekkoromban még vittem neked virágot anyák napjára.

Mára már más az udvar, pedig kint ücsörögtünk úgy esténként,
Én gyermekként még boldog is voltam, bánatos csak esetenként…
Mára már más az udvar, pedig kint ücsörögtünk úgy esténként.

Immár csak a múlt árnyéka van meg,
Az élet-emlék elveszett, nincs meg...
Immár csak a múlt árnyéka van meg.

Megvan még a régi ház, rég másé, mert sorsom mindent vitt a fejem fölül,
Így néha nosztalgiából odalesek… stikában a sarki ház mögül…

Vecsés, 2022. március 27. – Kustra Ferenc József