Napkorong

Újév
***
Soha ilyen visszás találka,
Hogy az esztendők változása
Télvíz időre essék!
Mikor az ég, föld csupa bánat,
S jeleképen a nagy megújulásnak
Sehol egy csöpp jelenség !
***
Mikor az ég, föld csupa óság,
Úr mindenen a mulandóság,
S alig jön nap az égre.
A természet is mást tanítna,
Ha rügy fakadna, rózsafa kinyitna,
Az új-év reggelére !
***
Ha rügybontó májusi éjre
Esnék az új-év születése,
Mikor hajnalra kelve :
Láthatni nagyszerű csodákban,
Miképen munkál elszét a világban
Az Ur teremtő lelke !
***
De így — az új-év virradása
Csak a köd és tél folytatása,
Unalom, szomorúság . . . —
Mi volna, ha száz jelbe', képbe'
Ragyogna ránk az új-év reggelére
Az örökkévalóság? !
***
Szabolcska Mihály 1861 – 1930
***
***
Neues Jahr
***
Es gibt nie so quere Rendezvous,
das, wie das Jahreswechsels Tabu
immer auf Winterzeit fällt!
Wenn Himmel und Erde traurig sind,
‘d von dem Symbol das Wiederbelebungsbild
nirgends einen Zeichen seht!
***
Wenn Himmel und Erde leer ‘d öde,
im Vergänglichkeit alles spröde,
kaum ist ein sonniger Tag.
Die Natur würde anders lehren,
und wenn die Knospen öffnen sehen,
am Morgen des Neujahrstags.
***
Wenn auf die Knospen Brecher Mainacht
wäre immer der Neujahrsnacht wach
am frühen Morgengrauen:
Sie könnten viele Wunder sehen,
wie alles und überall neu erstehen
lässt der Herr Gott aufbauen.
***
Aber so – der Dämmerung des Neujahrs
nur die Fortsetzung der Winter war's,
Langeweile ‘d Traurigkeit –
was wäre, wenn in hundert Zeichen, Bildern,
würde der Neujahrsmorgen auf uns Blinkern
‘d zeigte uns die Ewigkeit?
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni