Napkorong

Szörnyű idő...
***
Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.
***
És ott elől a háború
Csak a kisebb baj; szomorúbb,
Mi hátul áll,
A döghalál.
Be kijutott a részed
Isten csapásiból, o hon,
Folyvást arat határidon
Két kézzel az enyészet.
***
Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?
***
S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének?
***
Mezőberény, 1849. július 6-17.
***
Petőfi Sándor: 1823 - 1849
***
Schreckliche Zeit...
***
Schreckliche Zeit, schreckliche Zeit!
‘d der Schrecken wächst immer noch weit.
Gar auch der Himmel
beschwört immer
um die Ungarn entwurzelt.
Wir bluten aus allen Gliedern.
Warum nicht? Blitzt uns entgegen
das Schwert von der halben Welt.
***
Und von dort vorne, tobt der Krieg,
das ist das kleinste Leid; traurig,
was hinter steckt,
der Pest was eckt.
Dein selbst rast immer bergab
und das Gotteschlag traf dich recht,
Es erntet wieder ungerecht
alles mit zwei Händen ab.
***
Werden wir alle sterben?
Oder jemand überleben
zum Aufschreiben
dieses Leiden
für die zukünftige Welt?
‘d, wenn es nur eine Person gibt,
die bleibt, die aufzeigt dieses Bild
wie unserer Welt zerfällt?
***
‘d, wenn es verzählt ‘d alle begreifen
unseren erlebten Leiden:
Und ist bereit,
der so viel Leid
glaubt als so junges Pärchen?
Und er hält diese Rede nicht
für ein wahnsinnig entsetzt, als
verwirrtes, wildes Märchen?
***
Mezőberény, 6.-17. Juli 1849.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni