Láthatlak. Mióta várom ezt a napot!
De vajon azt várom-e, amit kapok?
És vajon azt várod-e, amit adhatok?
Segíts, hogy megõrizzük a barátságot!
Csak tudni szeretném, mit élsz át,
Segíteni, ha fogytán már a varázs,
Hinni helyetted: rendbejön minden.
Ajándék lesz minden egyes perce...
Láthatlak. Mióta várom már ezt a napot!
Bárcsak mégis lehetnél még boldog!
Szeretném hinni, hogy valamikor még
Miénk lesz a holnap, s újra él a remény...
Csak tudni szeretném, hogyan élsz,
Van-e még, hogy rettegsz és félsz?
Félted-e még a legszebb álom képét,
Mely összetört, mikor tõlem elmentél?
Láthatlak. Mióta várom ezt a napot!
De vajon azt várom-e, amit kapok?
És vajon azt várod-e, amit adhatok?
Segíts, hogy megõrizzük a barátságot!
marica - április 21 2008 12:16:36
Kedves loretta! Nagyon szép!
Végig suhant bennem a pillanat.
Köszönöm szépen az élményt.
Szeretettel: mrica
Magdileona - április 21 2008 21:44:32
Nagyon szép... benne van a reménynek minden félsze, kíváncsisága és egyben érthetõ gyámoltalansága... remélem, a barátság megõrzõdik számotokra...
Üdv: Magdi
gondola - április 22 2008 18:34:39
Szelíd, szeretetteljes sorok. Szép lett!
